„Miközben a koronavírus-járvány megdöbbentő módon terjed és szedi áldozatait Európában, addig az unió intézményei bénultan figyelik a tragikus jelenséget; az integráció mélyítésének szellemisége, a kozmopolitizmus pedig szemünk láttára vívja haláltusáját ezekben az órákban. Történelmet írunk, de nem mi, hanem a járvány rója a sorokat. A »nagy európai program« – a mesterséges konföderáció, amely az elmúlt évtizedekben átlépett a nemzetállamok fölött – és a »legnagyobb európai program« – az Európai Egyesült Államok létrehozása – egy icipici élőlény, egy vírus miatt mára megfeneklett. Ahogy enyészeté lett az européer ember, a világpolgár álma is. A vírus megfertőzte a korlátok nélküli szabadság eszméjét, a kozmopolitizmust, és újraélesztette egy-egy nemzet szuverén cselekvésének, mint a »globális betegség« gyógyítására alkalmas eszköz használatának igényét. Az elmúlt száz évben szüntelen fellobbanó kulturális-politikai harcnak, a kozmopolitizmus és a patriotizmus küzdelmének új szakaszába léptünk, az előbbi erőfölénye azonban a fájdalmas veszteségekkel járó járvány miatt megrendült.
A kozmopolitizmus az ógörög »kozmosz« (mindenség) és a »polisz« (város) szavak egyesítéséből keletkezett, jelentése röviden: »világpolgári szemlélet«. A modern, liberális kozmopolitizmus – mint annyi más, az ember természetes létére ártalmas idea – a felvilágosodás terméke. Népszerűségre Immanuel Kant írásai nyomán tett szert. (Az élet fintora, hogy egy ízig-vérig lokálpatrióta életvitelű filozófus szellemi szabadságából született, aki a legenda szerint sosem hagyta el szülővárosa, Königsberg határait.)”