Abban kell helytállni, amit ránk mér a sors vagy a Gondviselés – most derül ki, elég muníciót szedtünk-e fel tizenhat év alatt

Volt valami végzetszerű a kormányoldal választási vereségében – mondanám, ha ókori görög lennék, főleg, ha azt vesszük, kitől kapott ki (a saját elégedetlenjeitől), hogyan indult el a folyamat (a kegyelmi üggyel, amely a saját tematikáján ejtett sebet), és hogyan ért véget (kétharmaddal). Csak hát nem vagyok ókori görög, nem hiszek a végzetben és a sorsban. A Gondviselésben hiszek. Kereszténység és nemzeti gondolkodás, ebből fakadóan jobboldaliság, ebből fakadóan Fidesz–KDNP-szimpátia – ez a sorrend. Ez esetben pedig nem a végzetben hiszünk, hanem a Gondviselésben. Lehet, hogy az Úristen azért engedte, ami történt, hogy kicsit neveljen és próbára tegyen minket.

Mindenesetre abban kell helytállni, amit ránk mér a sors vagy a Gondviselés. Most derül ki, elég muníciót szedtünk-e fel tizenhat év alatt, betáraztuk-e, amit be kell tárazni, tudunk-e élni a felhalmozott szellemi és anyagi tőkével, értettük-e, hogy ezek nemcsak az ország rendbetételének és a gyarapodásnak az évei, hanem a felkészülés évei is. Mert az világos volt, hogy egyszer veszteni fog a Fidesz, csak az nem volt világos, hogy mikor és hogy ki ellen.