Bérvita helyett reformot sürgetnek a helyi vezetők

Nemcsak a kormányzati, hanem az önkormányzati rendszert is jelentősen átalakíthatja a Tisza-kabinet. Az utóbbi években erőteljesen centralizált szféra problémái mellett ugyanis Magyar Péterék részéről napirendre került a településvezetők javadalmazásának csökkentése, valamint a polgármesteri megbízatások két ciklusra korlátozása is. 

2025 óta zajlanak az egyeztetések 

ezért Navracsics Tibor korábbi közigazgatási és területfejlesztési miniszter megbízást kapott a rendszer átalakításának előkészítésére. A folyamat első lépéseként konzultációsorozat indult a kormány és az önkormányzati érdek­képviseleti szervezetek között. Az áprilisi ország­gyűlési választás eredménye és az azt követő kormányalakítási folyamat azonban felülírta a forgatókönyveket, miközben a strukturális problémák változatlanul fennállnak. 

A közfeladatok finanszírozása súlyos kihívás 

Ezek közé tartozik a kötelező önkormányzati feladatok finanszírozásának kérdése, amely a koronavírus-járványig és az ukrajnai háború kitöréséig nagyjából egyensúlyban volt. 

Az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek – így a Hanusi Péter mátészalkai polgármester vezette Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), a Gémesi György gödöllői polgármester által elnökölt Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), illetve a Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester vezette Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) – egyaránt arra hívják fel a figyelmet, hogy a szociális ellátás, a bölcsődei és óvodai szolgáltatások, a gyermekétkeztetés, az önkormányzati vízközművek működtetése, valamint az intézményfenntartás állami finanszírozása nem követte sem az inflációt, sem az energiaválság hatásait, sem pedig a béremelések ütemét. 

Magyarán 

Emiatt számos önkormányzat saját bevételeiből és korábbi megtakarításaiból kénytelen finanszírozni a működését, ami fokozatosan felemészti a tartalékait. 

Az önként vállalt feladatokra – például civil szervezetek támogatására, közösségi programokra vagy helyi rendezvényekre – egyre kevesebb forrás jut. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik a helyi közösségi közlekedés, a közterület-felügyelet, illetve a kulturális és sporttevékenységek támogatása. Az önkormányzati állagmegóvások, felújítások, fejlesztések sok esetben csupán hitelfelvétellel valósíthatók meg, ami évekre beszűkíti a beruházási lehetőségeket. 

A legnagyobb terhet a helyi közösségi közlekedés jelenti, amelyet a nagyvárosok teljes egészében saját forrásból finanszíroznak, miközben évről évre jelentős veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. Az MJVSZ ezért azt szorgalmazza, hogy ez a feladat váljon kötelezően ellátandó állami feladattá, vagy legalább részesüljön célzott állami támogatásban. 

Ezeket a jogosítványokat kérnék vissza az önkormányzatok 

Az érdekképviseleti szervezetek másik visszatérő kritikája az önkormányzati autonómia szűkülése. Gyakran említik példaként az építésügyi és településrendezési jogkörök korlátozását, egyes közszolgáltatások államosítását, valamint a központi engedélyezési rendszerek térnyerését. 

vagyis a szubszidiaritás elvének következetesebb érvényesítését. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy egy közfeladat csak akkor kerülhet magasabb szintre, ha bizonyíthatóan hatékonyabban és eredményesebben látható el ott, mint helyi szinten. 

Felmerül például az alap- és középfokú oktatási intézmények, illetve a szakiskolák fenntartásának kérdése, a védőnői szolgálatok irányítása, továbbá a gyermekvédelmi feladatok helye a gyámügyi igazgatáson belül. Az önkormányzatok ezeket a feladatokat úgy vennék vissza, hogy közben az állami feladatfinanszírozás is fennmaradna. 

Külön vitatéma a szolidaritási hozzájárulás rendszere. Karácsony Gergely főpolgármester rendszeresen bírálja ezt az elvonási formát, amelyet a főváros jelentős pénzügyi teherként értelmez. Magyarország legnagyobb iparűzési­adó-bevételű és leggazdagabb városát ezért is érhette váratlanul, hogy az új Tisza-kormány egyelőre nem kíván változtatni a befizetési kötelezettségen. 

A MÖSZ fokozatosan megszüntetné a szolidaritási hozzájárulás rendszerét. Javaslata szerint 2027-től a befizetési kötelezettség mértéke legfeljebb az előző évi helyi iparűzésiadó-bevétel 15 százaléka lehetne. Ezzel kizárnák annak lehetőségét, hogy egy önkormányzat a központi költségvetés nettó befizetőjévé váljon. A szervezet emellett visszaadná az önkormányzatoknak a gépjárműadó beszedésének jogát is. 

Ugyanakkor a megyei jogú városok vezetői között széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy a jelentős iparűzésiadó-bevételű településeknek hozzá kell járulniuk a gyengébb adóerő-képességű önkormányzatok finanszírozásához. A vita tehát elsősorban nem a szolidaritás elvéről, hanem annak mértékéről és számítási módjáról szól. 

Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy az érdekképviseleti szervezetek célzottabb és igazságosabb forráselosztást szeretnének. Álláspontjuk szerint a támogatások mértékét településtípusonként és adóerő-képesség alapján differenciáltan kellene meghatározni, hogy a leginkább rászoruló települések is képesek legyenek ellátni alapvető közszolgáltatási feladataikat. 

Június első hetében ültek le az új kabinettel 

Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter a Népszavának felvetette: Magyarországon több mint háromezer önkormányzat működik, és bár jelenleg nem tervezik az átalakítását, „hosszú távon akár érdekes vizsgálat tárgya lehetne, hogy mekkora népességszámtól érdemes fenntartani a rendszert”. 

Ez a megközelítés ismét felülírhatja az eddig ismert elképzeléseket: a miniszterelnök bejelentése alapján ugyanis az új kabinet csökkentené a polgármesterek illetményét, a településvezetők megbízatását pedig két ciklusban korlátozná. Kormányzati körökben emellett egy új önkormányzati választás kiírásának lehetősége is felmerült. 

A miniszterelnök a kampány során okosfalu- programot ígért a kistelepüléseken élőknek. A kezdeményezésről a miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a jövőbeli helyi fejlesztéspolitika egyik pillére lesz. A program célja, hogy „valódi önállóságot adjon” a falvaknak, valamint támogassa az innovatív helyi megoldásokat. Magyar Péter emellett egy úgynevezett Szent István-programról is beszélt, amely kifejezetten a kistelepülések megerősítését szolgálná. A tervek szerint a programban évente tíz település részesülne egyenként egymilliárd forintos fejlesztési támogatásban. A források felhasználásáról a helyi lakosság és az önkormányzat közösen dönthetne. 

A kampány során tett ígéretek nyomán az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek fokozott várakozással tekintettek az új kabinet első egyeztetései elé. Június első hetében azonban nem a korábban megkezdett konstruktív tárgyalások folytatódtak, hanem ismerkedő megbeszélésre került sor a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumban. A találkozón elhangzott, hogy a tárca partnerként tekint az önkormányzatokra, és a kormány célja, hogy a magyar vidékfejlesztés a 21. század követelményeihez igazodó, korszerű tartalommal teljen meg, amely „több mint agrárpolitika” – fogalmazott Lőrincz Viktória. A miniszter hozzátette: 

az önkormányzati rendszer helyzetéről, valamint a szükséges fejlesztési és finanszírozási kérdésekről.

Mit szólnak a vezetők a polgármesteri illetmények csökkentéséhez?

Kovács Péter, a XVI. kerület vezetője (Fidesz): 

„Nem gondolom, hogy a polgármesterek túl lennének fizetve. A köztisztviselők fizetéscsökkentésének belengetése ugyanakkor mindig népszerű politikai eszköz. Ez kifejezetten populista álláspont, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amely a településvezetőkre hárul. Szerintem ennél sokkal fontosabb és súlyosabb ügyekkel kellene foglalkozni.” 

Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere (korábban Demokratikus Koalíció): 

„Ha a kormány úgy gondolja, hogy most ezzel kell foglalkoznia, az az ő felelőssége. Én nyilván nem fogok száz-, kétszáz- vagy nem tudom hány százezer forintért vitatkozni, de szerintem nem ez a magyar önkormányzati rendszer problémája. Sokkal inkább más kérdésekkel foglalkoznék.” 

Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi első embere (Szépkovácsi Egyesület): 

„A polgármesteri munka nem állás, hanem szolgálat. Nem ér véget a munkaidő lejártával, mert a település életében felmerülő problémák sem igazodnak a munkaidőhöz. A hét minden napján, napi huszonnégy órában rendelkezésre kell állnunk, hiszen a lakosok joggal várják el, hogy szükség esetén azonnal intézkedjünk. Több milliárd forintos költségvetésekért, intézmények működéséért, közszolgáltatásokért, fejlesztésekért és sok esetben több száz munkavállalóért viselünk felelősséget. A polgármesteri illetménynek ezt a felelősséget és ezt a folyamatos rendelkezésre állást is tükröznie kell. Nem a polgármesterek személyes érdeke miatt, hanem azért, mert a településeknek szükségük van olyan vezetőkre, akik megfelelő szakmai felkészültséggel, tapasztalattal és elkötelezettséggel vállalják ezt a szolgálatot.” 

Spiegelhalter László „Spigiboy”, Vácrátót polgármestere (Fidesz): 

„Bár jómagam továbbra sem veszek fel fizetést a polgármesteri munkáért, ettől függetlenül nem értek egyet a kormány azon javaslataival, amelyeket a településvezetőkkel kapcsolatban vetett fel. Sőt, egyenesen álságosnak tartom. A miniszterelnök azzal kampányol, hogy a fizetéscsökkentésekkel 50 milliárd forintot takarít meg a közigazgatásban, miközben három kormányszóvivőt foglalkoztat, a képviselői pedig a Fehér Ház helyett a jóval drágábban fenntartható Szabad György-irodaházba költöznek. Hol van ebben a nagy spórolás?” 

Soproni Tamás, Terézváros vezetője (Momentum): 

„Értelemszerűen kényelmetlen az embernek az egyébként Magyarországon valóban kiemelkedő fizetése mellett érvelni pozícióérintettként. Létezik olyan forgatókönyv, amelyben nemcsak elfogadni, de támogatni is tudom a polgármesterek bérének csökkentését, bár nem gondolom, hogy ez ma Magyarország első ezer problémája között lenne. A támogatás alapfeltétele azonban az lenne, hogy erről az önkormányzati szövetségek tagjai, a települések közösen döntsenek a mindenkori kormánnyal. Hadd tegyem hozzá, minden bizonnyal nem vagyok egyedül azzal, hogy a fizetésemből minden hónapban nemcsak civil szervezeteket, de azokat a hozzám forduló állampolgárokat is támogatom, akik esetleg kiesnek bizonyos támogatási körökből, akiket jogszerűen nem támogathatunk, de az erkölcs megkívánja.” 

Szita Károly, Kaposvár polgármestere (Fidesz): 

„Erős bérfejlesztési programot indított az előző kormány, többek között az óvónők, ápolók, orvosok, pedagógusok béremelése is megtörtént, ami azt eredményezte, hogy sok településen egy óvónő többet keres, mint a polgármester, aki a munkaadója. Másrészt a polgármesteri tisztség és felelősség nagyobb fizetéssel kell járjon, és az akkori kormány meg is hallotta ezeket az érveket. Hadd legyen a polgármester egy felelősségteljes tisztség, és legyen e tisztségnek rangja! És ez jelenjen meg a fizetésben is!” 

Hogyan vélekednek a települések első emberei a cikluskorlátozásról?

Kovács Péter: „Ez egy meglehetősen kiforratlan elképzelés a Tisza­-kormány részéről. A választók képesek eldönteni, hogy kit szeretnének településvezetőnek. Az egészből az látszik, hogy Magyar Péter úgy gondolja: kétharmados felhatalmazással bármit meg lehet tenni. Nem észszerű szakmai érvek mentén akarja átalakítani az önkormányzati rendszert, hanem pártpolitikai szempontok alapján. Ha pedig a parlamentben így döntenek, akkor ezt meg is tehetik. Ezekkel az elképzelésekkel nem értek egyet, és úgy gondolom, sok polgármester nevében beszélhetek.” 

Niedermüller Péter: „A polgármesteri tisztség lényegesen más, mint mondjuk a miniszterelnöki tisztség. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Budapesten és az ország számos pontján kiváló polgármesterek dolgoznak, akiket a lakók éppen azért választanak meg újra és újra demokratikus módon, mert elégedettek a munkájukkal. Ebben a pillanatban nem látom át, hogy mi az az érv, amely amellett szól, hogy egy sikeresen működő, a lakók által többször is megválasztott polgármester ne indulhasson harmadszor vagy negyedszer is.” 

Kiszelné Mohos Katalin: „Ha egy polgármester nem végzi jól a munkáját, a választók leválthatják. Ha viszont elégedettek vele, akkor nehezen látom indokolhatónak, hogy a jogalkotó kivegye a kezükből a döntés lehetőségét. Saját tapasztalatom, hogy egy település fejlődése sokszor hosszabb időtávban értelmezhető. Egy bölcsőde, egy óvoda, egy egészségügyi intézmény fejlesztése, egy közlekedési vagy közműberuházás, vagy akár egy közösségépítő folyamat gyakran több cikluson átívelő munka eredménye. A folytonosság ezért önmagában érték lehet, amennyiben azt a választók támogatása legitimálja.” 

Spiegelhalter László „Spigiboy”: „A polgármesterség hivatás, a hivatások korlátozása pedig nem helyes. Ha azonban sem én, sem a testület jelenlegi tagjai nem indulhatnak a következő választáson, és egy új, tapasztalatlan csapat veszi át a helyünket, fennáll a veszélye annak, hogy a kihívásokkal szembesülve inkább ránk mutogatnak majd ahelyett, hogy a problémák megoldásán dolgoznának.” 

Soproni Tamás: „Sem miniszterelnöki, sem polgármesteri szinten nem látom indokát a cikluskorlátozásnak. Egy normálisan működő demokráciában ugyanis vannak fékek és ellensúlyok, amelyek a hatalmon lévőket is korlátozzák. A felmerülő problémákra átláthatósággal, erős ellenőrzési mechanizmusokkal és tisztességes választási feltételekkel kell válaszolni. A mandátumkorlát önmagában nem oldja meg a helyi hatalomgyakorlás problémáit.” 

Szita Károly: „Polgármestert nem pártpolitikai alapon választanak a települések lakói. A többi polgármester védelmében is mondom, meg kell adni a lehetőséget egy falun, városban élő vezetőnek, hogy harmadszor is elinduljon a tisztségért, a választók pedig eldöntik, hogy kapjon-e újabb felhatalmazást.”

Nyitókép: Shutterstock