A különleges jogrend hosszú árnyéka

„Az Eötvös Károly Intézet a kormány március 11-i döntése előtt, amikor még csak tárgyaltak a veszélyhelyzetről, közleményt adott ki alkotmányos értékeink, szabadságaink védelmében. Azt mondtuk, hogy a különleges jogrendről szóló felelős döntés az összes egyéb – a személyes szabadságot kevésbé korlátozó – lehetőség mérlegelése után, az intézkedések szükségességét megfelelően alátámasztó indoklással hozható meg.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az egészségügyi törvény alapján járvány idején különleges jogrend nélkül is lehetőség van a személyközi kapcsolatok korlátozására, a betegek elkülönítésére és karantén elrendelésére (járványügyi ellenőrzés, megfigyelés és zárlat), óvodák, iskolák és egyetemek működésének szüneteltetése, sőt bármely (!) intézmény működésének felfüggesztése. Mindezeken túl jogalapot ad a lakosság mozgásszabadságának részleges elvételére, területek teljes lezárására, a személyközlekedés helyi és országos korlátozására. Megtilthatók a nyilvános vagy nem nyilvános rendezvények, sőt akár tevékenységek is, feltéve persze, hogy ezek az intézkedések a járvány terjedését valóban gátolják. A kormány a járványügyi szabályok körében arra is kötelezheti az ország területén tartózkodókat, hogy kötelező orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Ezek olyan intézkedések, amelyek súlyos szabadságelvonásnak számítanak, de hozzájárulhatnak a járvány mérsékléséhez, ezért alkotmányosan és az észszerűség alapján is indokolhatók. Mindezek, hangsúlyozom, a különleges jogrend bevezetése nélkül elrendelhetők, de ha nem elég, az Országgyűlés a helyzet súlyához igazodóan azonnal további törvényeket, döntéseket hozhat.

Mindezt azért kell elmondani, mert a különleges jogrend az eddig ismertetettnél is súlyosabb szabadságkorlátozást jelent.”