Hiszel a varázslatban?
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Jobbat érdemlünk, mint a család.
„És harmadszor: mégha a nukleáris család nem is jelent közvetlen fizikai vagy mentális veszélyt valaki személyére – úgy mint a házastársak bántalmazása, a gyerekek megerőszakolása, vagy a queer-bashing –, a család, mint a társadalmi reprodukció formája még mindig egy kalap szar. Meghatározza a genderünket, a nemzetiségünket és a rasszunkat. Arra nevel, hogy a produktív munka norma. Arra nevel, hogy azt higgyük, individuumok vagyunk. Minimalizálja a tőke költségeit, miközben maximalizálja azt a munkamennyiséget, amit az emberi lények a létfenntartáshoz elvégeznek (aprócska, és abszurd módon saját konyhával és mosatlannal felszerelt dobozkák milliárdjaiban). Úgy zsarol bennünket, hogy azt higgyük: a szeretet és gondoskodás számunkra elérhető egyetlen forrásán kívül máshonnan ezek nem is eredhetnek.
Jobbat érdemlünk, mint a család. És a koronavírus időszaka kiváló alkalom az eltörlésére. Anne Boyer örökké ragyogó szavaival élve: »Most már meg kell tanulnunk jót tenni idegeneknek is. Most már úgy kell élnünk, hogy élő bizonyítéka legyünk annak, hogy a rákos beteg, az idős ember, a fogyatékos ember, és azoknak az életében is érték van, akik felfoghatatlan körülmények között, tömegben és veszélyben élnek«.
Még nem tudjuk, hogy képesek leszünk-e a kapitalizmusnál jobbat kitalálni a járvány és az azt követő depresszió romjain. Csak azt mondhatom bizonnyal, hogy 2020-ban a családok A Család ellen, és az otthonok és Az Otthon ellen című vitáknak egyre intenzívebben kell zajlaniuk.”
(Az írás először magyar fordításban a Tűzfalcsoport oldalán jelent meg.)