„Öt évvel ezelőtt vezették be a kötelező minimálbért Németországban. Ehhez képest ma már a németeket az európai minimálbér-koordináció egyik szorgalmazói között találjuk. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyik első akciójaként látott neki az ezzel kapcsolatos konzultációnak. Mindez EU-szinten igen gyors paradigmaváltásnak számít.
A bérek meghatározása alapvetően a munkáltatók és munkavállalók közötti, lehetőség szerint kollektív alku tárgya. Mégis: több ok miatt már szó esik a bérdinamika uniós koordinációjának szükségességéről, és ezen most gőzerővel dolgozik Nicolas Schmit, az EU munkahelyekért és szociális jogokért felelős biztosa. Egyrészt egyre elterjedtebb az ún. dolgozói szegénység, aminek egyik oka, hogy a minimálbér túlzottan elmarad az átlagbértől, illetőleg nem elég szigorú a meglevő szabályok végrehajtásának kontrollja. Ez a probléma különösképpen a kelet-közép-európai országokra jellemző. Másrészt a bérek GDP-n belüli részesedése jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekben, ami kereslethiányhoz vezet, és fékezheti a növekedést.
Az EU 2017-ben elfogadta a Szociális Jogok Európai Pillérét, amely megadja a keretet a most induló konzultációkhoz. Ha ezt követően a tagországok mindannyiuk számára kötelező, közös módszertant határoznának meg, az nem jelentené azt, hogy az EU átveszi a bérmeghatározás feladatát. Inkább azt, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok, ahol az alacsonyabb jövedelem már eleve versenyelőnyt jelent, kötelesek lennének védeni a dolgozókat az elszegényedéstől. Ki lehetne szűrni számos más anomáliát: amikor pénzügyi válság idején még a nominális minimálbért is csökkentik (ld. Görögország), vagy amikor egyes dolgozói csoportok (fiatal munkavállalók vagy közmunka-programok résztvevői) még a törvényes minimálbért sem kapják meg.”