„Irán egészségügyi és gazdasági infrastruktúráját ugyanis nem más gyengítette le ennyire, mint a nemzetközi együttműködés hiánya. Az országot hosszú évek óta sújtják nemzetközi szankciók, amelyek tovább erősödtek miután az USA 2018 májusában felrúgta a 2015-ös atomalkut.
Osman Dar, a Chatham House Globális Egészségügyi Programjának igazgatója a CNBC-nek úgy nyilatkozott, a szankciók hatására Irán kevésbé fér hozzá orvosi felszerelésekhez és minőségi gyógyszerekhez, így nehezebben tud a járványra reagálni. Olyan alapvető eszközökből is akkut hiány van, mint amilyenek az egyszerű védőmaszkok. Amennyiben a világ legtöbb jómódúbb országa fenntartja az Iránnal szembeni szankciókat, úgy nemcsak a helyi lakosságot szolgáltatja ki a járványnak, de a fertőzés globális továbbterjedését is ösztönzi, vagyis végső soron maga alatt is vágja a fát.
A nemzetközi szolidaritás, kölcsön segítés és együttműködik akkor is fontossá válik, ha más olyan országban alakulnak ki gócpontok, ahol az egészségügy nem elég felkészült a helyzet kezelésére. A vesztegzár, a bezárkózás csak a védekezés egyik oldala, amely hatástalan marad, ha nem párosul a védekezési erőforrások határokon átívelő jelenleginél intenzívebb megosztásával.”