„Most, a poszthumanizmus hajnalán viszont eldől majd, mekkora lesz az a mozgástér, amelyben a világ szembenéz a migráció, a klímaváltozás, a digitalizáció és az új világrend kérdéseivel. Mi pedig a legrosszabb, amit tehetünk, ha folytatjuk a hideg polgárháborút, a most is tartó huszadik századunk törzsi harcait. Ezzel nem szépen lassan, hanem nagyon gyorsan egy tragikomikus torzóvá válhatunk a világban, egy egykori bezzegország abszurd skanzenévé, amely a Kárpátoktól ölelve vívja harcait, amiket senki nem ért a világban, de a legszomorúbb, hogy már mi sem.
Horthy népe Kádár népévé, Kádár népe Orbán népévé alakult.
Nem Orbán Viktor bukása fogja elhozni a felemelkedést, az önmagában csak egy újabb super-ego népévé tenne bennünket. Jönne valaki más, valami másfajta ugyanazzal. Ha a 21. században sikeresek akarunk lenni, akkor nem csak arra kell fókuszálni, hogy idén van Trianon 100. évfordulója, hanem arra is, hogy öt év múlva lesz 200 éve, hogy Széchenyi felállt az országgyűlésben.”