Nem az az elsődleges kérdés, hogy örüljünk-e Agatha Christie-nek, Tonke Dragtnak, George Orwellnek, Bohumil Hrabalnak, Herczeg Ferencnek vagy Wass Albertnek, hanem hogy ennyi anyag mellett marad-e bármi tere a korszerű irodalmi és kommunikációs nevelésnek, a gondolkodni és beszélni tanításnak (Babits), a bevezetőkben megfogalmazott szép elveknek, az »aktív tanulásnak«, a kompetenciafejlesztésnek, differenciálásnak, olvasóvá nevelésnek? Márpedig szemernyi sem marad.
A tanárok nem vehetik figyelembe a diákok érdeklődését, szociokulturális hátterét. Úgy kellene a szövegértés fejlődését és az olvasás örömét biztosítaniuk, hogy egy a diákokat figyelmen kívül hagyó, a valóságtól elvonatkoztató, teljesen korszerűtlen, merev, teljességelvű »nemzeti« műveltségkoncepció köti gúzsba a kezüket. A tanórák legalább 80 százalékát a NAT-ban megadott törzsanyagra kell fordítani, azonban a törzsanyag akkora, hogy valójában 100 vagy annál jóval nagyobb százalékát tölti ki a tanóráknak. A populáris irodalom minimálisan, a kortárs irodalom semennyire sem szerepel a tantervben. Azaz az új NAT egész egyszerűen ellehetetleníti a nem csupán tanári szónoklatként felfogott magyartanítást.”