A Térey-díj kapcsán már megint arról kell vitatkozni, hogy szabad-e, lehet-e elfogadni ettől a kormányzattól ösztöndíjat.
„A magyar kultúra napja alkalmából a tragikusan korán a közelmúltban elhunyt Térey Jánostól szeretnék egy verset közreadni.
Attól a Térey Jánostól, aki miatt egy generáció tanult meg újra verses regényt olvasni. Attól a Térey Jánostól, aki sokféle magyar kultúrában érezte otthon magát, és az életét tette föl arra, hogy ezek között közvetítsen.
A napokban megint sokszor halljuk a nevét a róla elnevezett díj kapcsán. Ami emlékeztet arra, hogy visszatértünk oda, ahonnan a hetvenes-nyolcvanas években elindultunk: hogy már megint arról kell vitatkozni, hogy szabad-e, lehet-e elfogadni ettől a kormányzattól ösztöndíjat.
Egyébként sok tekintetben jó és fontos vita ez, azt hiszem, mindkét álláspont mellett szólnak megfontolandó érvek. Érdemes követni.
Most viszont Térey Jánosra emlékszem, és a hiányra. Hogy nem látom már többször az ablakunk alatt dolgozni igyekvén elsétálni. Hogy nem lehet már vele buszmegállóban itt-ott fanyar iróniájú beszélgetéseket folytatni.
Udvari kultúra
Vasalt vagy, mégis űzött,
Mint egy közszereplő, mivel ott élsz,
Ahol az irodista az isten,
A sajtó élet vagy halál;
A klientúra kenyérért könyörög,
És cirkuszba zúdul a zöm.
A barbár
Hév és a királyválasztó
Lelkület egyként alszik.
A középosztálynak fél lépés is fárasztó.
Mozgékony népünk sem lázad már.
Hé, bloggerek és brigantik,
Hol van Dél-Kalifornia ezeregy
Földrengése?
Valahány fiatal lángész
Tündöklése
Enyészik a váltóláz és
A ragály közepett’?…
Úrhatnám ízlés diktál:
Csuklóztat az udvar;
Ugráltat a céged;
Tartóztat a kordon
Véleményvezérek
Rengette porondon.
Jól vagy? Mi a gond? Mid fáj?
Ha szalonban szerepelsz,
Az is udvari kultúra.
Ahol egy diktál, az már udvar;
Tíz vagy százezer udvarnok
Ugyanúgy fújja.
Semmi szabadverseny vagy ilyesmi, felejtsd el.
A húsz éveddel látnod, hogy a pálya minden,
Csak nem egészséges erőtorna,
Fájdalmas. Mi a gond? Szemed ég, ittál?
Választott hatalom diktál;
Mégis jobb, mint a csatorna.
S aki nem tud idomulni:
Fogyatékkal él.
Tapasztaltuk ezt is.
A velencei pestis
Bűze körülvesz;
A nagy londoni tűzvész
Ropogása füledben. Szia,
Kocogtatják ablakod
A messzi hollók,
Egyszer Kína, máskor Szíria.
Komfortos vagy, átjárható,
Könnyű célpont; s mint a vízözön,
Hozzád zúdul a zöm.
Dédelget a cég:
»Alkalmazkodni muszáj!«
Szelíden feleled:
»Megváltozni halál.«
Egyetlen gyönge részidő,
Egy rossz döntés, és véged.
Ne pakolj túlsúlyt a barátra,
Soha ne becsüld le az ellenséged.
Tárold szárazon a puskaport,
És ne feledd: aki nem lép egyszerre…
Vasalt vagy, űzött és értelmiségi.
Ott élsz, ahol az irodista az isten,
A sajtó élet vagy halál;
A klientúra kenyérért könyörög,
És cirkuszba zúdul a zöm.
(A Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című utolsó kötetéből, Jelenkor 2019)”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
