Történelmi mulasztás, hogy a politikai-gazdasági rendszerváltást nem követte tudati és társadalmi átrendeződés.
„A koszinuszfüggvényt, az aromás szénhidrogéneket vagy a szinaptikus késést előbb-utóbb persze menthetetlenül kirostálja az agy, ha nincs rá szüksége, de az iskolából nem is elsősorban egy információhalmazzal, hanem egy érzésvilággal, világképpel távozunk. Már csak azért is, mert az érettségi időpontjára lelkünk »megérése« is végérvényesen lezárul.
Amit addig kapott, azt életre szóló útravalóként, alaptézisként rögzíti. Amit utóbb, azt inkább már afféle adalékként. Ha napjainkban joggal és olykor keserűen hiányoljuk a nemzeti kultúra csúcsteljesítményeit és azok ösztönzését, támogatását, a történelmi filmeposzokat és irodalmi műveket, egyáltalán: a magyar szellemi katarzist és megújulást, mindezért ne csak mai önmagunkat kárhoztassuk. Hanem a harminc, negyven, ötven évvel ezelőtti iskolát, hiszen erre az életre tanított bennünket.
A történelemórán a honfoglalást követő évszázad majdnem ötven győztes csatája helyett a két vesztesre, irodalomból a huszadik század nemzeti gondolkodói helyett például Alekszandr Fagyejev Az ifjú gárda című kötelező olvasmányára, földrajzból a Szent István-i Magyarország tájegységei helyett a KGST »kölcsönös gazdasági előnyeire«, nyolcesztendei orosz- vagy inkább »szovjetnyelv«-oktatáson a hétköznapi szókincs helyett arra, hogy Lenin a börtönben kenyérbélből készített tintatartót.
A politikai és a gazdasági rendszerváltást részben ezért nem követte mindmáig az ahhoz fogható tudati és társadalmi átrendeződés. Mert a mai középgeneráció és az annál idősebb korosztály zöme még a Kádár-éra muníciójával távozott az iskolapadból.
Történelmi mulasztás, hogy még mindig ezt nyögjük. De nem megváltoztathatatlan, nem jóvátehetetlen. Az iskolák még állnak, és minimum tizenkét évjárat fiai, lányai reggelente még e falak felé veszik az irányt. Ők a jövő nemzedéke. Az ő lelkük, ahogy fentebb fogalmaztunk, érzésviláguk, világlátásuk formálása a tét, a cél.”
Minderről és a generációs szegénység évtizedek óta sikertelen felszámolásáról is szó esett az Apor Vilmos Katolikus Főiskola által rendezett konferencián. Setényi Jánost, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetőjét kérdeztük az elhangzottak kapcsán.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
A Klímapolitikai Intézet szerint az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek.
Horváth Nándor tölti majd be a jövőben a parlamenti képviselőcsoport sajtófőnöki pozícióját.
