Nemzeti alapon

Egy összefoglaló írás a nemzetről, nemzeti identitásról, a nemzetek egységéről és törésvonalairól. http://egyvilag.hu/temakep/074.shtml

AZ MDF az SZDSZ-szel azért is tudott paktumot kötni, mert a történész Antall Jóska egy "fontolva haladó" volt, aki nem akarta ezt sem elkapkodni.

Az oktatás nagy tehetetlenséggel rendelkezik, igen sok energia kell a módosításához.

Szerintem ez baromság. Én még az átkosban jártam iskolába, és meg voltam győződve, hogy a világ legjobb országában élek. Nemzetiszínű szalagot ragasztottam az íróasztalom mellé. Szerintem a "legvidámabb barakk" és "gulyáskommunizmus" épp elég volt ahhoz (legalábbis a végén, amire emlékszem), hogy az emberek jól érezzék magukat magyarként, örüljenek neki, ne sunnyogjanak, ne legyen rossz érzésük, ne szégyenkezzenek azért, mert magyarok. Iskolába olcsó volt járni, könyvtár mindenhol volt, a könyvek közül is sok elég nyomott áras lehetett; tömérdek nagyon jó gyerekíró volt, a rajzfilmek, a filmgyártás, az ifjúsági szubkultúra, a zene is virágzott; kulturálisan szerintem senki sem panaszkodhatott, eléggé bőségben éltünk, nekem legalábbis úgy tűnt - én azt az orbáni mondatot nem tudom utólag értelmezni, hogy "kultúra nélküli helyen nőttem fel". A probléma szerintem sokkal inkább a rendszerváltás utánhoz kötődik, mert Kádár idején a zsidó és cigány problémák le voltak tompítva, sok eszközzel - és ez az a pont, ahol elszabadult a "pokol". A zsidók azonnal hatalmi tényezővé léptek elő (szdsz), megindult a "jönnek a mélymagyarok a szarból" "bőgatya és fütyülős barack" "Árpád fejedelem zsidó volt" és egyéb hányadék mocskolódás áradata. A kulturális élet hirtelen elapadt, mert akik korábban bőséget teremtettek, azok hirtelen nem tudták, hogy lesz tovább, hol a helyük; vagy úgy gondolták, hogy most kerülnek perifériára; vagy belevetették magukat a politikába; vagy hakni-fusiba kezdtek, gazdagodni akartak, bóvlit gyártottak stb.... hirtelen minden szörnyen megdrágult, a könyv, az iskola, és olyan marakodások kezdődtek, amikről korábban nem is gondoltam volna, hogy ilyet lehet. Ráadásul a hatalomra jutott liberálisok és a privatizált gazdaság együttes hatása olyan "cigányplutóniumot" eredményezett (már felrobbant a bomba, nem csak a jövőben fog), amik miatt, és sok egyéb keserűség miatt (pl devizahitelek, egyéb okok) - szóval sok ok miatt már egyáltalán nem jó érzés magyarnak lenni. Sok százezren elvándoroltak, kiéleződtek a nyugattal a feszültségek, állandósult a sértődöttség, bosszússág; A kereszténység egyáltalán nem virágzott fel, mert egy valós, elmélyült, bűnbánó vallásosság helyébe csak valami iszonytatóan ripacs, pénzéhes, üres, ostoba, képmutató, hányingerkeltő farizeuskodás épült fel; összességében számomra sötétebbnek, nyomorultabbnak, butábbnak, rendetlenebbnek, ázsiaibbnak, prolisabbnak, taszítóbbnak, reménytelenebbnek tűnik a magyar valóság, mint amilyennek a nyolcvanas években láttam. Persze ez lehet az idő múlása miatti személyes megkeseredés is; de a szégyenkezés, a gyalázkodás, a keserűség okát semmiképp sem a Kádár-kori iskolarendszerben keresném, mert az (az általános kulturális légkörrel együtt) a mához képest virágzóbbnak, élettelibbnek tűnik. Nekem most tűnik nyomottnak és fojtogatónak, kicsinyesnek a szellemi légkör, és provinciálisnak a szellemi horizont. Lehet persze azt gondolni, hogy ez az irány jó, a régi volt rossz, és lehet erre még inkább felgyorsítani, hajrá!! Szerencsére engem már nem érint. Nem azért, mert érettségire lezárult volna a szellemi fejlődésem - aki ezt állítja, az magából indul ki, ez a cikk sok ostobasága közül az egyik legnagyobb kreténség. A szellemi fejlődésem a mai napig tart, de már nem fogok minden hülyének hinni (mint amilyen a cikkíró is).