Nem veszem fel az elém dobott kesztyűt

„A Magyar Hang egy, az ATV-n elhangzott beszélgetésben tett megjegyzésemet úgy értelmezi, hogy én rémisztőnek gondolom a fehér, keresztény hetero férfiak és nők csoportját. Erről természetesen szó nincs. De nem veszem fel az elém dobott kesztyűt, én nem fogok senkit rosszindulattal vádolni. Maradjunk abban, hogy vagy nem ismerik ebbéli meggyőződésemet, vagy másként értik szavaimat. Akkor most elmondom még egyszer kicsit másképpen. Hátha így könnyebb lesz.

A beszélgetés a Fidesz kommunikációs válsága körül forgott. Ebben az összefüggésben mondtam, hogy a kormány ma már nyíltan szélsőjobboldali politikát és propagandát folytat, a „fehér nacionalizmus” retorikáját használja. Ennek lényege, hogy mindenkit kiközösít, s ha ennek a gyűlöletkeltő stratégiának a különböző rétegeit lehántjuk, akkor egyetlen csoport marad, a fehér, keresztény, hetero férfiak és nők csoportja, és ez rémisztő. Nem az emberek, nem ez a csoport, hanem ez a kommunikációs stratégia a rémisztő. Nekem az égvilágon semmi bajom nincs a fehér, keresztény, hetero férfiakkal és nőkkel, csak azokkal, akik korlátozzák mások jogait és kirekesztenek másokat. Ha ők szabadon akarják követni saját meggyőződésüket, akkor egy demokráciában ezt nem lehet megtagadni másoktól sem. A kormány azonban nem törődik a demokráciával, hanem arra a célra használja őket, hogy tőlük megkülönböztetve másokat megbélyegezzen. Miközben semmi, de semmi joga nincs a kormánynak arra, hogy ezekre az emberekre hivatkozva mindenki másra rákényszerítse a saját akaratát, hátrányosan megkülönböztesse a neki nem tetsző magatartás- és viselkedésformákat, és durván korlátozza a mindennapi élet szabadságát. Megítélésem szerint ez a lényeg, erről kellene beszélni.”