Újra kitárta kapuit a panoptikum

A fővárosban többnyire ellenzéki sikert hozó önkormányzati választásokat gyors impériumváltás követte a Városházán. Azonban ahogy arra több írásunkban is rámutattunk, az ellenzéki hatalomátvétel meglehetősen visszásra sikeredett.

Nem is a széles fantáziával kreált alpolgármesteri pozíciók, a megemelt városvezetői tiszteletdíjak, illetve a bizottsági tagságok minden demokratikus szokásjogot felrúgó elosztása ijesztő, sokkal inkább az, hogy kiket is emeltek az új szelek a bársonyszékekbe.

Egy letűnt korszak panoptikuma éledt újra: a Gyurcsány-éra leghűségesebb kalandorai,

Sőt, a városházi időutazás még ennél is borzongatóbb távlatokat villantott fel: a BKK-hoz kerülő Kolber István MSZMP-s múltat hordoz, Draskovics Tibor '90 előtt a Pénzügyminisztériumban szakértett, Havas Szófia pedig...

Na jó, álljunk meg itt egy pillanatra! Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga minden demokratikus párt számára vállalhatatlan (kellene legyen). Vagy minimum vérciki. Tisztán emlékszem, 2007-ben kezdő újságíróként, az azóta agóniába süllyedt Hírextra portálon arról elmélkedtem, hogy Havas nyilasoknak nevezte a forradalom mártírjait, és egyenlőségjelet tett a barikád két oldalán harcolók közé.

bár akkor még volt annyi Mécs Imrében és a szocik 56-os tagozatában (aminek a léte is abszurditás), hogy bocsánatkérésre szólítsa fel a politikusnőt.

S mintha semmi se változott volna azóta, ugyanazok az elhasznált, erkölcsileg erodált figurák, ugyanazok a sokat próbált káderek osztják a lapokat. Sőt, akkor Tóta W. bevédte Havast, és ma sem tiltakozik reaktiválása ellen. Talán annyi változás azért érzékelhető, hogy akkor az MSZP, ma a Jobbik gázolt bele a Corvin közi harcosok emlékébe. A szerepeket újraosztották, a színdarab maradt a régi.

Afelől se legyenek illúzióink, hogy mindez csak fővárosi dimenzióban működik: kerületi szinten ugyanezek a folyamatok játszódnak le, ahogy ebből a zuglóiak már ízelítőt kaphattak Horváth Csaba és a parkolási maffia visszatérésével.

A „jövő pártjai”, a nagyot nyerő Momentum, az egyre fakózöldebb LMP, a lassan korhadó Jobbik most érezheti magát igazán kellemetlenül. Hatalmat akartak, befolyást, beleszólást az ország sorsának alakításába? Megkapták. És megkapták hozzá Gyurcsányt meg a szélesre tárt panoptikumot, a fényre kígyózó viaszbábukkal. 

Na, ez az igazi kognitív disszonancia: megváltani a világot egy zombihaddal és a háttérben settenkedő volt kormányfővel... A jövő nemzedékéhez kínosan, elválaszthatatlanul hozzátapadtak a múlt árnyai.

Avagy röviden: Karácsony tükörbe nézett, és az elvtársak mosolyogtak vissza.