Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Jelezzük: ezt a vitát az idő mára meghaladta.
„Vitapartnereinknek zárásképp üzenjük: álságos a módszer, amely szerint az északír valóságot és a liberalizált jövőt keresztény alapról bírálják, de közben a hasonló gyakorlatot elfogadó, »régi vágású« magyar »kereszténydemokrata« kormányzatot még csak a szájukra sem veszik. Ugyanazért az abortuszügyben liberális valóságért, amely az északíreknél ma még csak a jövő. Az pedig végképp nem fair, ha az életvédelem kimerül abban, hogy biztonságos budai, pesti, akármilyen otthonaikból elégedetten nyugtázzák: itt vagy ott kőkemény törvények tiltják az abortuszt. Miközben pontosan tudják, hogy ez a fajta »születésszabályozás« illegális formában tömegesen folyik tovább a világban. Ha máshonnan nem, eredeti cikkünkből: abban bemutattuk, hogyan utaztak északír nők tömegesen Angliába – egyébként államilag finanszírozott – abortuszra a teljes tiltás eddigi időszakában. Az márpedig nem magzatvédelem, ha valakinek fontosabb a törvény betűje, mint az illegalitásban elvett életek tömege. Az nem életvédelem, ha valaki paragrafusokért küzd, betiltásért kiált, de nem hajlandó ihletet meríteni a valóságból és segítséget nyújtani annak, aki arra szorul.
Mi a Válasz Online-nál továbbra is a valóságot fogjuk megmutatni. S ha a valóság azt tükrözi, hogy az abortuszok száma nem bűncselekménnyé minősítéssel, hanem a jelenlegi, liberális magyar szabályozás alatt is csökken, nem fogunk törvénymódosítást követelni. Minden magzati élet érték, de a magzatvédelem legjobb útja nem a teljes tiltás. Ahogy azt már januári cikkünkben részletesen bemutattuk: a liberalizált Nyugaton folyamatosan csökken az abortuszok száma. Magyarországon is, de még mindig minden nap közel száz magzatot abortálnak, nem kis részben válságrégiókban élő társadalmi csoportok tagjai. Elemzésünkben demográfiai adatok alapján írtuk körül a legveszélyeztetettebb csoportokat, akiket segíteni kellene és lehetne az ilyen krízishelyzetek elkerülésében. Persze a valóság feltérképezése munkaigényes, de alapja a cselekvésnek, s felelős politikai döntéshozatal esetén – ilyet egyelőre csak remélünk – emberéletekben, megszülető csecsemőkben térülhet meg.
A valóságot figyelmen kívül hagyó, másokat megbélyegző és előre tudhatóan célt tévesztő tiltást követelő mozgalmárkodás pozitív hatásai ezzel szemben kimerülnek a mozgalmárok csoporttudatának erősödésében.
Ami nekik bizonyára jó.
Nekünk viszont semmi dolgunk vele.”