Modern, európai, normális Románia kerestetik

„Ezek a hamis jelzők azonban gyorsan elhaláloznak, amikor a realitás könyörtelen mérgét adjuk be nekik. Johannis – de hát nem csak ő, politikai szereplők, civil szervezetek, kutatók sora – úgy tesz, mintha létezne az a magától értetődő, közös tudás, a common sense, ami miatt aztán nem is érdemes különösen magyarázni, hogy mi az irány és melyek ehhez a megfelelő eszközök. Ez a modernizáció elmélet Kelet-Európába beragadt politikai verziója, amit csak azért nem ismert fel a többség propagandaként, mert még mindig el van mélyedve a ’89 előtti világ átkozásában.

Holott a világ számos más régiójában felismerték már, hogy az ún. normalitás például nemcsak, hogy elérhetetlen, de hamis ígéret csupán. Nem takar mást, mint a »dolgok rendes menetét«, azaz »szabad« (ellenkezőleg: államilag támogatott és a monopolizációba hajló) piacot, a népszuverenitás képviseleti változatát, a nyugati tőkeérdekeknek való érvényesítését és így tovább. Normalitásra hivatkoznak azok is, akik homogén nemzetállamokról ábrándoznak, a melegek gyógyításáról, a nők konyhába visszatereléséről, a feudális viszonyok visszahozataláról (ld. az urizáló, kastély-mániás, lovaglós stb. szerepjátszás mögött meghúzódó komoly pszichológiai tényezőket). A normalitás a modern jelzővel párosulva persze ennek ellenkezője.

Ez nem a kínos ortodox egyházat, a vidéki Romániát stb. fetisizálja, hanem a diplomát, az ideiglenes kivándorlást, a startupok, innováció, rugalmasság világát, az elektromos rollert stb. Ez egy másik hamis ígéret, annak ígérete, hogy ami Amszterdamban van, az Kolozsváron is elérhető. Csakhogy Amszterdam, ugye, a hódítások véréből is épült, és nem harminc év alatt. Az oda összehordott tőke luxusából fejlődött ki mindaz, amit irigykedve nézünk, és amiből nem igazán csorog le nekünk.

A normalitás és modernitás, amit Nyugat-Európa nagyvárosi középosztályaihoz kötünk, és amivel felruházzuk a teljes Európát, a végletekig hamis. Egyrészt, mert valóban nem tükrözi a teljes európai társadalmat: szegénység, nők elleni erőszak, homofóbia, buta és olcsó nacionalizmus, bigott vallásosság, alkoholizmus, bűz és kosz mindenhol van, és sokkal több, mint azt remélnénk. Európa a román elit egy része számára nem más, mint a giccses reklám a tévében a tökéletes családdal a tökéletesen berendezett nappaliban; a különbség, hogy ezúttal nem a mosószert értékesítenék, hanem önmagukat, cserébe a voksokért.”