Katalánok (Nem székelyek)

„Hát így csinálják a katalánok. Pedig Spanyolországban is volt egy Franco-diktatúra, amikor még a katalán nyelv nyilvános használata is be volt tiltva. Ennek ellenére ma Katalónia Spanyolország legfejlettebb régiója, igen széles körű – már-már a függetlenséggel egyenértékű –  önállósággal. Amit – jó, ha tudjuk – Madrid sem kínált tálcán. Sem a katalánoknak, sem a baszkoknak, sem másoknak. Mindezért keményen meg kellett harcolniuk. Mert úgy van az, hogy a hatalomról – különösen a más népek, más etnikai közösségek feletti hatalomról – önként nem szoktak lemondani, csak kényszerből. Esetleg jól felfogott, de mindig önös érdekből. Merthogy így működik ez. Tájainkon még inkább.

A katalán eset kapcsán ejtsünk szót a székely autonómiatörekvésekről, a mi, illetve politikai képviselőink hozzáállásáról is. Először is: három évtizede harcolunk érte – főleg választási kampányok idején – , de egyről kettőre még nem jutottunk. Viszont sokan a »harcosok« közül – politikailag természetesen – szépen megélnek belőle, mármint a harcból. Úgy fest, az elkötelezettség, az elszántság, az akarat hiányzik elsősorban. A civil kurázsi. Mással nem magyarázható, hogy az autonómiakövetelések melletti karakánabb, határozottabb kiállástól annyira tartanak kiválasztottjaink. Akik szerint az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt politikailag még egyszer sem volt alkalmas a pillanat arra, hogy előhozakodjanak vele a román döntéshozók előtt. Lenne még egy magyarázat, de arra gondolni sem merek…

Lassan oda jutottunk – akárcsak a Tamási-novella hőse –, hogy nekünk már hiába trombitálnak… Legalábbis azok, akik eddig tették.”