„Három napja elfogadtak egy törvénytervezetet Észak-Írországban, ami megengedné a nőknek, hogy a terhesség 28. hónapjáig végeztessenek abortuszt, amennyiben valamiféle fogyatékosság merül fel a születendő gyermeknél. Az Amnesty International örömmel fogadta a döntést, de az Ír Katolikus Püspöki Konferencia embertelennek nevezte.
Én személyesen azt gondolom, hogy ez embertelen. Alapvetően emberként az a dolgunk, hogy védjük a nálunk gyengébbeket. És az, hogy egy olyan szervezet, mint az Amnesty International, azt mondja, hogy ez egy győzelem az emberi jogok tekintetében, érthetetlen.
Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy lehetne az egy győzelem, hogy engedélyt adunk a sérült gyerekek meggyilkolására.
Védenünk, és segítenünk kéne a sérült embereket, nem szabad beleegyeznünk a meggyilkolásukba csak azért, mert sérültek, mert a szüleik nem akarják őket. Teljesen egyetértek a püspökökkel, hogy embertelen dolog engedélyt adni gyerekek meggyilkolására, különösen a sérültekére. A gondolat, hogy ez egy emberi jogi lépés, hagyni, hogy a nők döntsenek, nem értem, hogy alakult ki. Nem értem, miért lenne ez egy emberi jogokat támogató döntés, miközben egy másik ember életét kioltja.
Ön szerint miért van ekkora különbség az emberi jogok felfogásában?
Talán a fontossági sorrendben van különbség. Az emberi jogokért küzdő törvényhozóként egyértelműen azt mondom,
az emberek élethez való joga a legalapvetőbb, legfontosabb jog.
Vannak más jogok is, és fontos, hogy betartsák őket, de ez az alapvető, és legfontosabb. Azt hiszem, az ő prioritásaik nem ugyanazok. Amikor azt mondják, hogy egy anyának joga van arra, hogy eldöntse, akar-e gyereket, életet akar-e adni a magzatának, akkor egy másik ember élete felett hoznak ítéletet, viszont én úgy érzem, hogy az én prioritásaim máshol vannak. Egyértelműen minden nőnek joga van a saját testéről dönteni, ebben egyetértek, ahogy abban is, hogy fontos küzdeni a nők érdekeiért. De a nők érdeke nem mehet szembe a születendő gyermekek érdekeivel. Ez két különböző felfogás, de nem állhatnak ellentmondásban egymással.
Tehát a gyermekek vannak az első helyen.