Felháborítanak azok az okoskodások, miszerint létkérdés kormányon lenni. A Smer elutasítása elvi kérdés, amiből mi magyarok nem engedhetünk!
„Tavaly többször is kimentem tüntetni, mert engem is – nem csak mint volt újságírót – megérintett Kuciakék halála, felháborított, milyen közállapotok uralkodnak Szlovákiában. A Smerrel kapcsolatban korábban sem lehettek illúzióink (hazudik, aki azt mondja, 2016-ban még nem volt ilyen romlott), az igazán brutális dolgok viszont csak ezután derültek ki. Miután közkinccsé vált a Kočner-levéltár és videótéka, és félek, hogy az sem lesz szép látvány, ami a következő hónapokban elénk tárul.
Ezeken a tüntetéseken szomorúan láttuk, hogy bizony mi magyarok is érintettek vagyunk, függetlenül attól, kire szavaztunk. Magyar politikusok is vannak a rendszer működtetői és haszonélvezői között. Már nem érvényes az, ami 25 évig, hogy a jó oldalon állunk. Mi igen, ott állunk, dühösek vagyunk, de közülünk páran a haszon reményében zárójelbe tették elveiket. Csak az érdeket nézik – jó kérdés, kiét?...
Számomra személyesen is rendkívül fontos, hogy a felvidéki magyar politikát visszarántsuk a történelem jó oldalára. Visszatérjünk a régi szép hagyományhoz. Hogy ne kelljen szégyenkeznünk, hogy ne egy maffiaállam kiszolgálói, egy velejéig korrupt rendszer utolsó csatlósai legyünk.
Ezért is fontos kimondanunk, hogy ha létrejön a magyar egység, annak címerébe lesz vésve a Smer leváltása. Ebből nem engedünk, ebből nem engedek!
Felháborítanak azok az okoskodások, miszerint létkérdés kormányon lenni, bármi áron, nem elég a parlamenti lét, vagy hogy a Smer elutasítása egy populista hullám (sic!) meglovagolása. Mondják azok, akik 2016-ban a Smer elutasításával kampányoltak, aztán a választások után két héttel már Fico ölében ültek.
A Smer elutasítása elvi kérdés, amiből mi magyarok nem engedhetünk! Saját magunk és az ország érdekében sem.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
Nem először mutatta meg sportos oldalát a szlovák kormányfő.
