Miért is kellene az USA-ban és szerte a világban ünnepelni egy marxista, erkölcsileg nulla „lelkészt”, akit a tömeg felemelt a hátára?
A baloldali lobbi szeretné, ha nem tudnánk, ki is volt valójában Martin Luther King, ezért is ütközhetett folyamatos akadályokba az egyébként furcsa mód baloldali életrajzírója, mikor az igazság egy kellemetlen, eltitkolni vágyott, de létező szeletét is le akarta írni.
De miért is kellene az USA-ban és szerte a világban ünnepelni egy marxista, erkölcsileg nulla „lelkészt”, akit a tömeg felemelt a hátára (javarészt azért, mert Rosa Parks akciójakor időben kapcsolt, és a felháborodást ügyesen lovagolta meg)? Ma tízből hét amerikai is azért emlékszik rá, mert szép, épített környezetben, igen komoly számú hallgatóság előtt mondott egy dilettáns, „szeressük a másikat, nézzünk a szemébe, aztán fogjuk meg egymás kezét, és nézzük a csillagokat is”–szintű beszédet.
Miközben a nyugati kultúra lassan egyet jelent az elfogadás, az egyenlőség és az egyenrangúság mindenekfelettiségével, addig mégis folyton-folyvást abba ütközünk, hogy a fekete büszkeség – még külön hónapja is van az USA-ban –, a latino büszkeség, az amerikai őslakosok büszkesége akceptált dolog, ám a fehér büszkeség, a fehérek elismerése meg nem az. Ez a fajta egyenlőség valójában azt jelenti, hogy mindenki fontos és értékes, minden különbözőség védendő és ünnepelt, egészen addig, amíg nem a fehérekről, a heteroszexuálisokról vagy a keresztényekről beszélünk. Ezek meghaladott, pre-egyenlőség előtti fogalmak. A poszt-egyenlőség világrendje nem lehet elfogadó ilyen retrográd tartalmakkal.
Tele vagyunk olyan hősökkel, akik nem hősök, csak azzá tette őket a progresszió, ezzel
ami a „mostantól minden máshogy történt” szellemében zajlik igen hosszú ideje már. Apró lépésekkel elkezdhetünk haladni egy olyan irányba (legyen szó a magyar és a világtörténelemről is), amikor mindenki az őt megillető helyre kerül. Egyesek az őket megillető szobortalapzatra, holott eddig utálkoztak felettük, mások a ugyanarról a talapzatról a történelem szemétdombjára.
Mióta világ a világ, a társadalmak mindig vágytak a héroszokra, az általuk megtestesített ethoszra. A Kali-yuga jelenvalóságának legkitűnőbb bizonyítékai közé tartozik, hogy ebből mára Martin Luther King, az orgiákat tartó, komcsikkal szimpatizáló szabadságharcos és Che Guevara, a fosztogató, gyilkoló, országok romba döntésében elsődleges szerepet vivő, de legalább a világból megfelelő módon kilépő zsoldos maradt.
Ezek a ti modern héroszaitok.
Norvégia már részben újraindította a 2021 óta befagyasztott alap civil részét, amit korábban a baloldali NGO-k a jobboldali kormánnyal szembeni nyomásgyakorlásra fordított.
A lényeg az állandó dráma, hogy minden harang hangosabban verjen körülöttem, hogy mindig rólam legyen szó.
Az aktivista több lehetséges forgatókönyvet is felvetett a helyzettel kapcsolatban.
Egy volt olimpikonból lett városvezető neve merült fel az ellenzéki oldalon.
Mert az világos volt, hogy egyszer veszteni fog a Fidesz, csak az nem volt világos, hogy mikor és hogy ki ellen. Szilvay Gergely írása.
Az egykori ukrajnai különmegbízott szerint Moszkva már nem képes pótolni saját veszteségeit, Kijev viszont hasznos tapasztalatra tett szert a háborúban.
Az uniós vállalatokat egyszerre sújtják az amerikai vámok és az EU hibás politikája.
Természetesen a kormányfő és a miniszter jószándékát nem kérdőjelezi meg.
