Hogyan fogják megmagyarázni, hogy az a jog, ami a palesztin kontextusban szent és sérthetetlen, a szíriai drúzokat nem illeti meg?
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
A vörös diktatúra rémtetteire a pontot az augusztusi román megszállás és a balkáni botozás bevezetése tette fel.
„A Monarchia összeomlásakor nálunk is kiadták Bécs vezető publicistájának, Karl Krausnak Búcsúztató című terjedelmes pamfletjét: Halotti ének az Osztrák–Magyar Monarchia fölött. A börtönökből, fogdákból és a hadifogolytáborokból megindulnak az emberek, vörös szalagos, részeg tengerészek járják teherautóikon Pest utcáit és – olvashatjuk a Bujdosó könyvben – »ami a legsúlyosabb, a katonai parancsnokság úgy adja át a kardját, hogy meg se kísérli kihúzni«. Budapest tele van elszabadult fegyveresekkel, erdélyi és galíciai menekültekkel: az utóbbiakat – köztük sok zsidót – osztrák–magyar állampolgárként, honosként fogad be a magyar állam.
Száz éve, 1919. január elején megalakult a Magyarországi Rendőralkalmazottak Szakegyesülete, amelynek titkára az a Linder Béla lett, akinek nevéhez fűződik a Károlyi-kormány hadügyminisztereként a frontról visszajövő, még intakt katonai alakulatok leszerelése. (Özvegye, Tito és Kádár kegyeltjeként elbűvölő szenilitással mondogatta: Hát nem szép mondat volt a férjemtől, hogy nem akarok katonát látni?) Februárban a Népszava Conti utcai székháza előtti tömegtüntetésen tűzharc tört ki, s a kommunisták legismertebb vezetőit letartóztatták, majd a toloncházba vitték. A tűzharcban meghalt három rendőr temetésekor társaik betörtek a toloncházba, s követelték, mutassák meg nekik a letartóztatottak közt a kommunista vezéreket.
A vezető rendőrtanácsos tiltakozása ellenére kirángatták celláikból Kun Bélát és társait, s a lincseléstől néhány törvénytisztelő rendőr mentette meg őket: a Mosonyi utcai börtönkórházba kerültek. Alig egy hónappal később, március 21-én az antantbarát Károlyiék által letartóztatott kommunista vezetők és a szociáldemokraták megegyezése után kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ijesztő kép: a proletárdiktatúra szülője a főváros két legnagyobb börtöne, a Mosonyi utcai toloncház és a Gyűjtőfogház.
A börtönőrséget beolvasztják a Vörös Őrség kötelékébe. Bevezetik a bizalmi rendszert, és az őrök egy része nyíltan vörös. Szegeden a vörös tengerészek és katonák megtámadják a francia katonaság őrizte fogdát, hogy kiszabadítsák az oda bezárt orosz bolsevikokat. A márianosztrai női fegyház vaskos ajtaját félig berobbantják azok az anarchisták, akik szerint a gyilkosokat is ki kell szabadítani.”