Az állampolgárok összességét képviselő állam kell, hogy legyen a fő döntéshozó a klímapolitikában.
Azt talán már a legelvakultabb chemtrail-hívő sem tagadja, hogy lassan, de biztosan megváltozik a bolygó időjárása: a kiegyensúlyozott klimatikus viszonyok helyett szélsőséges ciklusok váltakoznak, és a sarkokon a tavaszi olvadás nem csak egy mítosz lesz, hanem kézzelfogható és megtapasztalható valóság.
Ezt a valóságkezelést pedig hamar kihasították maguknak globalista kezdeményezések, amelyek államhatárokat figyelembe nem véve próbálnak tenni a maguk módján a változás hatásai ellen: ilyen a Greenpeace, a WWF vagy éppen most Greta Thunbergék. Vagy éppen az aktuális műanyagmentes július „arctalan” kitalálói. Hiszen a klíma, a természet nincs figyelemmel az országhatárokra – szokták mondogatni. Vagy újabban, másképpen: egy kerítés sem állítja meg a szélsőséges zivatarfelhőket.
Valóban, a felhőket, a szelet, a tornádót nem állítja meg egy vasrács, egy szögesdrót, egy csak a térképeken látható vonal, avagy felfegyverzett emberek, tankok, helikopterek.
Tehát nem lehet megállítani a rossz klímát a határoknál, mint a migrációt.
Azonban ezt nem jelenti azt, hogy az állam szerepét a klímaváltozás hatásaiban el lehetne felejteni. Nem. A klímaváltozás elleni fellépés elsődlegesen állami szerepvállalással lehetséges csak, ugyanis ha a felhőkre nem is, de az emberekre hatással vannak az országhatárok.
Ezért kell az államnak önmagában meghatároznia azt, hogy milyen módon harcol a klíma változása ellen. Hogyan tudja annak szélsőséges hatásait az állampolgáraira nézve tompítani. Hogyan tudja a megváltozott körülményekre az állampolgárok átállását elősegíteni. Hogyan tudja az állampolgárait új fogyasztási szokásokra rábírni.
Hiszen végső soron az állam kell, hogy gyakorolja egy ország területén a szuverenitást,
nem a határon átnyúló szervezetek, svéd kislányok vagy a legkülönbözőbb agendákat a zöld ügyhöz kötő civilek.
Egy államnak kötelessége biztosítania az állampolgárainak jólétét. És nem fél- vagy negyedmegoldásos „mindenmentes” hónapokkal. Világos és reális klímacélokat kell kitűznie, nem pedig fúziós reaktorokat álmodnia minden utcasarokra, a bolygó magjáig levezető hővezetékeket minden háztartásba. Olyan megvalósítható célokat kell megfogalmaznia, amelyek elsősorban a közvetlen környezetével hozhatók összhangba, nem a világ túlsó felén fekvő óceánok teknőseivel.
Szövetséget lehet kötni nemzetközi szervezetekkel, de ennek a szövetségnek nem lehet az az eredménye, hogy több száz kilométerről hozzák be ezek a szervezetek a szemetet: a bálna akkor is bálna, ha lokális a szemét, nem pedig külföldi. Az üzenet úgy is átmegy, ha nincs mögötte ökológiai lábnyom.
Az államnak élre kell állnia a klímaügyben, szabályozásokkal és ha kell, korlátozásokkal:
Az állampolgárokat képviselő állam lépjen, cselekedjen, tervezzen és szabályozzon: ne az innen-onnan feltűnő homályos szervezetektől és médiaceleb aktivistáktól várjuk a megoldást, hanem az államnak kell az állampolgárokért léteznie – a klímaügyben és minden másban is.
***
A Mandiner klímavitájának cikkeit itt olvashatják:
Uri Dénes Mihály: Konzervativizmus, jobboldaliság és a „zöld” értékek viszonyáról
Kohán Mátyás: Jöjjön a konzervatív válasz a klíma védelmére!
Szilvay Gergely: Nem mondhat le a jobboldal a környezetvédelem ügyéről
Schneller Domonkos: Teremtésvédelem vagy klímahisztéria – egy vita margójára
Pál Gyula: Avokádó-kiáltvány: Európa jövőképes lesz – vagy nem lesz!
Orbán Balázs: Jegyzet a jobboldali zöldpolitikáról
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az ESG, azaz a fenntartható szempontok szerinti teljesítmény javítása érdemben segíthet a tőkeköltségek csökkentésében, különösen részvénykibocsátásoknál, de az eredmények ágazatonként, vállalatmérettől és földrajzi helyzettől függően jelentősen eltérhetnek. A kérdés az, hogy elég-e egy jó ESG-értékelés ahhoz, hogy tartós pénzügyi előnyt teremtsen.
A COP29 zárónyilatkozata bár elfogadott egy évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási célt 2035-ig, India és más fejlődő országok elégedetlenségüket fejezték ki. Szerintük a támogatás mértéke elenyésző, és tovább mélyíti a fejlett és a fejlődő államok közötti szakadékot.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
