„Tegyük újra kicsivé Oroszországot” feliratban bukkant fel, egyből kitiltották Budapesten a litván sportolót
Nem tetszett neki az, ahogy a szervezők az oroszokkal bántak.
A kormányoldal az évtizedes bebetonozódást célozza, az ellenzéknek élethalálharc az őszi választás.
„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – mondja Johnny Firpo az …és megint dühbe jövünk végén, a mindent eldöntő pókerpartiban. Hasonlóan izgalmas játszma zajlik a hazai sajtóban, köztereken, a politikumban is az őszi választás előtt, a tét azonban korántsem mondható kicsinek.
A harmadik kétharmad országában ugyanis stratégiai jelentősége van az önkormányzati választásnak: a tét nem csupán az, hogy kiteljesíthető-e Fidesz évtizedekre álmodott politikai víziója, hanem hogy helyi szinten mi érzékelhető azokból a kedvező gazdasági hullámokból, amelyekre hazánk – úgy tűnik, tartósan – felült. Az EU legerősebb növekedését produkálja a magyar gazdaság, a GDP 5,1 százalékos növekedése stabil hátteret jelenthet a hosszú távú építkezéshez. Ennek azonban az anyagiak mellett személyi feltételei is vannak: a helyhatósági választás tétje éppen ebben mérhető. Mennyit képesek hasznosítani a városvezetők az örvendetes konjunktúrából, mennyire tudnak megágyazni a helyi növekedésnek ebben az igencsak kedvező makrogazdasági környezetben?
A választás jelentősége természetesen ellenzéki dimenzióban is roppant nagy: a katasztrofális tavalyi vereség és a változó sikerű uniós voksolások után
A kipróbált káderek megmentésének és a hálózatok életben tartásának utolsó bástyái ezek a mandátumok, illetve az oroszlánkörmeit próbálgató Momentum és a gyurcsányi másodvirágzást élő DK nagy pozíciószerzési lehetősége.
A jelöltállításnál a „virágozzék ezer virág” és az összefogás narratívája közül az utóbbi látszik dominálni. A tévészékház környéki, burleszkbe hajló tüntetéssorozat (Kunhalmi Ágnes ajtórohama, Bangóné kurva erős képei) úgy-ahogy összesodorta a Jobbiktól a DK-ig az ellenzéket, bár a közös jelöltállítás gépezetébe így is kerültek homokszemek. Pécsett például az LMP ráindít a közös aspiránsra, a Ferencvárosban elmérgesedett előválasztáson kasztingolták az esélyes jelöltet, Szolnokon pedig Márki-Zay önjelölt mediációs mozgalma bontotta meg egy ideig az egységfrontot.
Az őszi csataterek közül a Budapestért folytatott küzdelem szimbolikáját érdemes kiemelni. A Demszky-féle húszéves, lassú agónia után elmondható, hogy már nem csupán Patyomkin-világvárosunk van.
A közterek újraálmodása, a belváros dinamikája, a világszínvonalú, növekvő vendéglátás miatt turistának és városlakónak is egyre jobb lenni itt. Budapestnek nem portása, hanem gondos és ha kell, a mozgásteret meg a forrásokat szívósan kiküzdő gazdája van. Igen, vannak kihívások: többek között a tömegközlekedés további fejlesztése, a parkolási visszaélések felszámolása az új ciklusra vár, ám a fejlődés kézzelfogható valóság.
A tragikomikus elemekben bővelkedő, egyébként abszolút újszerű előválasztás azt a Karácsony Gergelyt emelte jelöltté, aki Zuglóban is béna kacsaként próbált kormányozni. Nála még a politikailag teljességgel dilettáns Puzsér Róbert is reménykeltőbb jelölt, ám jóval valószínűbb, hogy a valós várospolitikai küzdelem helyett a lózungokban erős Karácsony Gergellyel kell megmérkőznie Tarlós Istvánnak.
A lejárt szavatosságú ellenzéki jelöltek újrahasznosítása egyébként nem egyedi eset, a főváros több kerületében is sikerült az egyesült baloldalnak olyan aspiránsokat találnia, akik már többször megmérettek, és többször bizony könnyűnek találtattak.
a polgármesteri címért, és az sem tanúskodik különösebb politikai éleslátásról, hogy a decens, polgári Hegyvidéken Élő Norbert személyében sikerült egy oda ejtőernyőztetett DK-st rajtvonalra állítani.
Ha vidékre tekintünk, elsősorban azokban a városokban lesz kiélezett küzdelem, ahol jelenleg ellenzéki városvezető regnál: e helyeken komoly feladat hárul a kormányerőkre. Szegedet belső szervezetlenség és alkalmatlan jelöltek miatt eddig nem tudta bevenni a Fidesz, illetve a konzervatívnak nehezen nevezhető politikai klímájú Salgótarján is nagy falat. Miskolc pedig Kriza Ákos visszavonulásával lehet izgalmas küzdőtér. Szombathelyen is kiélezett harc várható, itt a fideszes belháború gyengítette le a kormányoldal – a városban amúgy sem acélos – immunrendszerét. Pécsről nem is beszélve.
A választói elvárások továbbra is egyértelműek: olyan, botrányoktól, a korrupció árnyékától is mentes, hiteles jelölteket várnak, akik sikeresen csatornázhatnak forrásokat a térségbe, hajlandók az együttműködésre, és
Mindeközben nem szabad elfeledni azt sem, hogy a polgármesterek önmagukban igen szűkre szabott mozgástérrel bírnak, ha nincs konstruktív testület körülöttük – így a képviselői helyek eloszlása sem mellékes kérdés.
A tét nagy, a kampány durvul, ősszel megint tűzbe jönnek.