A kormányoldal az évtizedes bebetonozódást célozza, az ellenzéknek élethalálharc az őszi választás.
„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – mondja Johnny Firpo az …és megint dühbe jövünk végén, a mindent eldöntő pókerpartiban. Hasonlóan izgalmas játszma zajlik a hazai sajtóban, köztereken, a politikumban is az őszi választás előtt, a tét azonban korántsem mondható kicsinek.
A harmadik kétharmad országában ugyanis stratégiai jelentősége van az önkormányzati választásnak: a tét nem csupán az, hogy kiteljesíthető-e Fidesz évtizedekre álmodott politikai víziója, hanem hogy helyi szinten mi érzékelhető azokból a kedvező gazdasági hullámokból, amelyekre hazánk – úgy tűnik, tartósan – felült. Az EU legerősebb növekedését produkálja a magyar gazdaság, a GDP 5,1 százalékos növekedése stabil hátteret jelenthet a hosszú távú építkezéshez. Ennek azonban az anyagiak mellett személyi feltételei is vannak: a helyhatósági választás tétje éppen ebben mérhető. Mennyit képesek hasznosítani a városvezetők az örvendetes konjunktúrából, mennyire tudnak megágyazni a helyi növekedésnek ebben az igencsak kedvező makrogazdasági környezetben?
A választás jelentősége természetesen ellenzéki dimenzióban is roppant nagy: a katasztrofális tavalyi vereség és a változó sikerű uniós voksolások után
A kipróbált káderek megmentésének és a hálózatok életben tartásának utolsó bástyái ezek a mandátumok, illetve az oroszlánkörmeit próbálgató Momentum és a gyurcsányi másodvirágzást élő DK nagy pozíciószerzési lehetősége.
A jelöltállításnál a „virágozzék ezer virág” és az összefogás narratívája közül az utóbbi látszik dominálni. A tévészékház környéki, burleszkbe hajló tüntetéssorozat (Kunhalmi Ágnes ajtórohama, Bangóné kurva erős képei) úgy-ahogy összesodorta a Jobbiktól a DK-ig az ellenzéket, bár a közös jelöltállítás gépezetébe így is kerültek homokszemek. Pécsett például az LMP ráindít a közös aspiránsra, a Ferencvárosban elmérgesedett előválasztáson kasztingolták az esélyes jelöltet, Szolnokon pedig Márki-Zay önjelölt mediációs mozgalma bontotta meg egy ideig az egységfrontot.
Az őszi csataterek közül a Budapestért folytatott küzdelem szimbolikáját érdemes kiemelni. A Demszky-féle húszéves, lassú agónia után elmondható, hogy már nem csupán Patyomkin-világvárosunk van.
A közterek újraálmodása, a belváros dinamikája, a világszínvonalú, növekvő vendéglátás miatt turistának és városlakónak is egyre jobb lenni itt. Budapestnek nem portása, hanem gondos és ha kell, a mozgásteret meg a forrásokat szívósan kiküzdő gazdája van. Igen, vannak kihívások: többek között a tömegközlekedés további fejlesztése, a parkolási visszaélések felszámolása az új ciklusra vár, ám a fejlődés kézzelfogható valóság.
A tragikomikus elemekben bővelkedő, egyébként abszolút újszerű előválasztás azt a Karácsony Gergelyt emelte jelöltté, aki Zuglóban is béna kacsaként próbált kormányozni. Nála még a politikailag teljességgel dilettáns Puzsér Róbert is reménykeltőbb jelölt, ám jóval valószínűbb, hogy a valós várospolitikai küzdelem helyett a lózungokban erős Karácsony Gergellyel kell megmérkőznie Tarlós Istvánnak.
A lejárt szavatosságú ellenzéki jelöltek újrahasznosítása egyébként nem egyedi eset, a főváros több kerületében is sikerült az egyesült baloldalnak olyan aspiránsokat találnia, akik már többször megmérettek, és többször bizony könnyűnek találtattak.
a polgármesteri címért, és az sem tanúskodik különösebb politikai éleslátásról, hogy a decens, polgári Hegyvidéken Élő Norbert személyében sikerült egy oda ejtőernyőztetett DK-st rajtvonalra állítani.
Ha vidékre tekintünk, elsősorban azokban a városokban lesz kiélezett küzdelem, ahol jelenleg ellenzéki városvezető regnál: e helyeken komoly feladat hárul a kormányerőkre. Szegedet belső szervezetlenség és alkalmatlan jelöltek miatt eddig nem tudta bevenni a Fidesz, illetve a konzervatívnak nehezen nevezhető politikai klímájú Salgótarján is nagy falat. Miskolc pedig Kriza Ákos visszavonulásával lehet izgalmas küzdőtér. Szombathelyen is kiélezett harc várható, itt a fideszes belháború gyengítette le a kormányoldal – a városban amúgy sem acélos – immunrendszerét. Pécsről nem is beszélve.
A választói elvárások továbbra is egyértelműek: olyan, botrányoktól, a korrupció árnyékától is mentes, hiteles jelölteket várnak, akik sikeresen csatornázhatnak forrásokat a térségbe, hajlandók az együttműködésre, és
Mindeközben nem szabad elfeledni azt sem, hogy a polgármesterek önmagukban igen szűkre szabott mozgástérrel bírnak, ha nincs konstruktív testület körülöttük – így a képviselői helyek eloszlása sem mellékes kérdés.
A tét nagy, a kampány durvul, ősszel megint tűzbe jönnek.
Az Arte szerint megállíthatatlanul terjed az illiberalizmus a kontinensen. Orbán Viktor pedig már nemcsak egy politikai oldalt, hanem egy reakciós társadalmi mozgalmat vezet.
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
A Le Figaro szerint elkezdtek komolyan aggódni az EU-ban.
Harald Vilimsky szerint az EPP célja, hogy hatalomra juttassa Magyar Pétert, aki a brüsszeli elit mesterséges figurája.
Az Európai Parlament nem függesztette fel Magyar Péter mentelmi jogát, amiről korábban még azt ígérte lemond, de csak egy feltétellel.
Mihez kezd három vétóval Brüsszel? És mi lesz Szerbia EU-csatlakozásával?
A Magyar Nemzet cikkében rámutatott, a Tisza szigetek ezt a gyűjtést úgy végzik, hogy a pártok működését és gazdálkodását szabályozó törvény kifejezetten tiltja.
