Ez a mentalitás a legkárosabb dolog, amitől jómagam igyekszem tartózkodni, mert nem visz előre. A hidasok tárgyalási potenciáljára márpedig ez volt jellemző…
S bár a kibicnek semmi sem drága, ahogy mondani szokás, a kötelező köröket mégsem lehetett megspórolni. Persze, sokan eleve ódzkodtak tőle, s mondták előre, hogy az MKP-Híd tárgyalás csak felesleges időhúzás, sőt megannyian borítékolták is, hogy ebből úgysem lesz 1868-as kiegyezés. Ugyanakkor ezeket a köröket egyszerűen nem lehetett megspórolni.
Közösségünk részéről ugyanis egyértelmű és világos igény mutatkozott rá.
Ezért mindenképp ki kellett deríteni, hogy van-e mód rá, hogy tető alá kerüljön az egység, akkor is, ha kényszerházasság. Ám kiderült, hogy egyszerűen nincs rá mód. Jelenleg, ezekkel a komponensekkel a képlet sehogy sem jön ki.
A hidasok túlzottan nyeregben érzik magukat, holott a lovuk már régen kilehelte a lelkét. Nyakig ülnek a botrányokban, teljesen összekočnereződtek és megbélyegzettként néznek rájuk már mindenhol. Fico és sleppjének közönséges lakájai lettek, súlyos korrupciós vádakba bonyolódtak, maffiakapcsolatokkal kerültek hírbe. Ilyen helyzetből az MKP-val való magyar egység megteremtése jelentette volna számukra az egyetlen kiutat a pöcegödörből. Az MKP-nak ehhez persze nagyon nem fűlt a foga, de közösségi szempontokat szem elé helyezve, tengernyi békát lenyelve, minden szemet behunyva feláldozta volna magát.