Mi maradt Európából a holt ideákon túl?

Kétségkívül igaz, hogy Ursula von der Leyen nem lesz ideális vezetője a Bizottságnak. Dacára annak, hogy ez jobb szcenárió Timmermans jelölésénél, kár lenne csak a helyzet pozitív oldalait megvilágítani.

Ahogy azt előttem is megírták sokan, von der Leyen támogatja a melegházasságot, hisz a nemzeti szinten egységes Európában és Magyarországot is bírálta a migráció ügyében hozott intézkedései miatt. Gyurcsány Ferenchez hasonlóan maga is házába fogadott rövid időre egy menekültet, csodálatosan emberbarát hölgy tehát.

magyarán szólva megveszekedett baloldali. És teljesen mindegy ilyen szempontból, hogy melyik pártban politizál; a nyugat-európai elit kizárólag szélsőbaloldali elveket vall. Ez a látszatkeresztényi máz és egyebek olyan hamisságok csupán, mint a cukormázzal leöntött kutyaszar. Az avatatlanok előtt elfeledi a valóságot, de csak egy centit kell a mélyére hatolni és ott a salak.

Nem szükséges jeremiádába fogni, de a Kali-juga olyan, eddig nem tapasztalt valóságába lépett a világ az elmúlt évtizedekben, amit el sem tudtunk volna képzelni. A biológiai törvényszerűségekre fityet hányva szerepjátékozunk a genderelmélet újabb és újabb vadhajtásait figyelve, miközben próbálják velünk elhitetni, hogy zavart, együttérzésre és megértésre szoruló embertársainknak tisztelet és pozitív diszkrimináció kell, nem segítség. Ocsmány politikai vonulatok egyetlen célja, hogy gyerekkoruk óta összezavart férfiakon és nőkön élősködve pár szavazattal többet mondhassanak magukénak.

És eközben a tárgyak féktelen kultuszát is megéljük. Sokan nagy ívben tesznek a családra, de az a telefon, kocsi vagy motor, csak az legyen megfelelően ellátva.

Lehetnek itt problémák számolatlanul, de ha karcolás keletkezik a kocsin vagy az okostelefonon, akkor zokogva hullunk alá. Az isten szerelmére, ezek tárgyak! Azért vannak, hogy a-ból b-be elvigyenek vagy kommunikálni tudjunk a segítségükkel. A világ elég jelentős részén az autók lökhárítójával teszik arrébb parkolásnál a másik kocsit, mert irreleváns a karcolás.

de két milliméterrel legyen vékonyabb az iPhone, és a notch tűnjön el a képernyőről, mert annak a képernyőnek szakadatlanul kell széltől szélig tartani.

Gondolkozzunk már el egy pillanatig azon, hogy a progresszió feltétlen hajszolása során a világ pénze ment el hasonló ostobaságokra, miközben a migrációt okozó problémák némelyikét bőven meg lehetett volna ezekből az összegekből oldani. Sebaj, ez nem áll érdekünkben. Mi kiöntjük a feleslegessé vált tej hektoliterjeit, mert ezt kívánják meg a szabályok. A dekadencia és a butaság eddig ostromolatlan csúcsai ezek.

A valódi problémák nem érdekesek. Nekünk demokráciát kell vinni olyan környékekre, amelyek érthető módon nem kérnek ebből az intézményből, mert jól látják, hogy nyugaton milyen helyrehozhatatlan károkat okozott. A bomlasztás ugyanis nem olyan folyamat, amit éppen csak addig folytathatunk, ameddig azt szeretnénk. A régi világ bizonyos részeire nem tartottunk igényt, de

És aztán csak nézünk, hogy azokban az országokban, ahol kérés és igény nélkül a nyugat elvitte a „szabadságot”, most romhalmazok állnak és rablóbandák uralkodnak, a migráció pedig minden eddiginél fenyegetőbb kérdés lett. Ilyenkor pedig olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy mindez kiknek áll érdekében? Mert ezekkel a folyamatokkal egy valami egészen biztos, mégpedig Európa visszafordíthatatlan gyengülése. No, de Európának már amúgy is lőttek.

Ursula von der Leyen tehát a tankönyvszerű Merkel-light, de minden negatívuma ellenére ez a legfőbb pozitívuma is, és éppen ezért a mi szempontunkból az sem lett volna rossz, ha végül egy huszárvágással Merkel lett volna az európai (látszat)főnök.

Dacára a politikai kommunikációnak, Merkellel mindig jól tudott együttműködni a V4, és Orbán Viktornak is olyan szövetségest jelentett, akinek a hiányát csak akkor fogjuk észrevenni, ha egy kiegyezésre kevésbé fogékonyabb kancellárja lesz Németországnak.

az elmúlt évtizede nem is szólt másról, csak összegyűjtötte az – általa – jónak ítélt gondolatokat a paletta minden oldaláról, aztán hadd szóljon.

És ki tudja, jó eséllyel talán ugyanezt az attitűdöt lehet várni Ursula von der Leyentől. Ez pedig feltétlenül több, mint amit Timmermanstól, de még Webertől is várni tudnánk. Ez valóban siker, a V4-ek sikere is, és miután a politika az arányok helyes megtalálásának művészete is, bőven kijár a megelégedettség érzése.

Ez a dolgok egyik fele, ami a mindennapokat és az aktuálpolitikát illeti. A másik pedig az a nevetségesen sanyarú helyzet, ami a jobboldaliság reputációjának alakulását jelenti Európában.

Metternich óta, aki a valódi jobboldali gondolat talán utolsó, egyértelműen kiemelkedő művelője volt az államügyekben – és ennek is köszönhetően egy alapvetően 100 évig működőképes rendet teremtett Európában –, minden európai vezető egyre satnyább és egyre nagyobb károkat okoz. Hivatkozhatunk itt a nagy, konzervatív államférfiakra, Adenauertől Kohlig, de teljesen nyilvánvaló, hogy már ők is messze álltak a valódi jobboldaliságtól. És hol vannak a fent említett urakhoz képest napjaink nyugat-európai, úgymond jobboldali vezetői?

Szélsőbalosok osztogatják egymásnak a pozíciókat, attól függően, hogy éppen melyik zászlóval elrejtett balos nyert magának több szavazót.

Annak örvendjünk, aminek lehet; és az elmúlt napok történései jelentősen jobbak, mint ahogy arra egy hónappal ezelőtt gondolhattunk. Ebben pedig jelentősen szerepet játszott a magyar kormány munkája is.