Egyszer TGM lamentált azon, hogy az egyház miért nem határolódik el a Jobbiktól – no akkor most kell politizálnia az egyháznak, vagy nem? Interjú.
„Politizálhat egy pap?
Politizálhat, persze, ez teljesen egyértelmű. Ő is állampolgár, szavazati joggal. Rá is vonatkozik a szólásszabadság joga. Hogy mikor és milyen jelleggel szerencsés vagy szerencsétlen megszólalnia, az más kérdés. Általában a baloldal árgus szemekkel figyeli, mikor politizál egy pap a szószéken, aztán diadalmasan lecsap rá. Ez történt az EP-választások napján is a pasaréti ferencesekkel kapcsolatban. Aztán kiderült, hogy a pap nem beszélt a saját pártpreferenciáiról, csak arról, hogy egy keresztény embernek illik az elveivel leginkább összhangban lévő pártra szavaznia. Én nem nagyon látom, ebben mi a meglepő vagy felháborító –, ha nem így szavazna egy hívő, akkor meglehetősen tudathasadásos állapotba kerülne. A szocialisták a szocialista pártra, a balos zöldek a kívül zöld, belül vörös dinnyepártokra szavaznak. Mondhatnám, nincs itt semmi látnivaló. Csak ugye a szekuláris baloldal utálja, ha az egyház politizál – kivéve persze, ha Ferenc pápa felszólal a bevándorlók meg e klímavédelem mellett, esetleg a multikkal szemben. Emlékszem, egyszer TGM lamentált azon, hogy az egyház miért nem határolódik el a Jobbiktól – no akkor most kell politizálnia az egyháznak, vagy nem? A gyakorlatban pontosan elég, ha az egyház és az állam szétválasztása szervezeti különválasztást jelent, ettől még igenis jó, ha a két szféra együttműködik. A híveknek pedig ugyanolyan joguk van világlátásukat képviselni a demokratikus közéletben, mint bárki másnak. Ha tehát szerintük a vallás közügy, akkor a vallás közügy. Ez teljesen demokratikus. Richard Weaver híres könyvcímével élve: az eszméknek következményeik vannak, tehát a keresztény elveket igenis képviselni kell a közéletben, és amennyire lehet, átültetni a gyakorlatba. Persze az ember tökéletlenségével és azzal, hogy a konkoly a búza közé keveredik, a keresztény politikusoknak is számolniuk kell Szent Ágoston nyomán.
Az embernek olyan érzése van, hogy a baloldaliak kedvelt felszólítása (»Egy pap ne politizáljon!«) valójában azt jelenti: ne szólaljon meg a pap semmilyen, az embereket igazán elevenen érdeklő kérdésben. Inkább vonuljon szépen vissza, és foglalkozzon a lelkecskékkel… (Amely tevékenység alatt sokszor valami totálisan ártalmatlan, »békés« semmittevést értenek.)
Valóban; illetve olyankor mégis ujjongani szoktak, amikor egy-egy pap nekik tetsző módon politizál. Ha James Martin jezsuita felszólal az LMBTQ-mozgalom mellett, az üdvözlendő. Ha viszont a pápa felszólal a melegházasság ellen, akkor ne szóljon bele a világ dolgaiba. Meglehetős következetlenség.
Gyakran megemlíted, hogy bár Istennek nyilvánvalóan mindenhez köze van, a politika szférája mégiscsak rendelkezik bizonyos autonómiával, avagy „méltósággal”. Beszélnél erről kicsit bővebben?
A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes című lelkipásztori konstitúciója az egyház szerepéről a mai világban elismeri »a földi dolgok jogos autonómiáját«, hiszen »épp a teremtés tényéből következik, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje”«. Hozzáteszi viszont: a mulandó dolgok autonómiája nem azt jelenti, »hogy a teremtett dolgok nem függnek Istentől, s hogy az ember a Teremtőt figyelmen kívül hagyva rendelkezhet velük«. A politikának saját módszertana van, ha tetszik, a rá bízott sajátos feladatoknak megfelelően. Azt azonban nem gondolom, hogy a politika mentes lehetne a moráltól, és csak a hatalom megszerzése és megtartása lenne a célja, ilyen szempontból maximum viszonylagos autonómiát lehet tulajdonítani neki. A hatalomnak is célja van ugyanis, a hatalmon levésen túl: a közjó szolgálata. De minden ellentmondást, minden nehézséget nem lehet feloldani, a politika mindig erősen siker- és hatalomorientált lesz. Szóval ez ügyben mérsékelt realista vagyok, de óvnék a kemény realisták cinizmusától.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
A megbukott baloldali hatalmakra jól szervezett nemzeti erők kormányra jutása kell, hogy legyen a válasz –mondta a miniszter az Alapjogokért Központ konferenciáján.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
