Sőt: ebből a levélből számomra az derül ki, hogy igazából éppen nem csak az számít, hogy mit tesz le valaki az asztalra, hanem ezen cégek számára igenis fontos alkalmazottaik világnézeti meggyőződése: legyenek progresszívek. Ha megcsinálod a munkád, senkit nem diszkriminálsz, mindenkivel jóban vagy, de nem mész el a pride-ra, de a véleményed megtartod magadnak, vagy csak akkor mondod el, ha kérdezik, akkor már gyanús vagy.
Ez nem elmélet, hanem gyakorlat: több ismerősöm számolt be ilyesfajta élményekről. Megkérdezték ugyanis őket, hogy kimennek-e a pride-ra. Pontosabban a mondat valahogy úgy szólt: ugye te is kijössz a pride-ra? Ha a válasz nem volt, akkor az illető gyanúba keveredett.
Ott a Google, ami kirúgta a női kvótát megkérdőjelező mérnökét, aki tudományos kutatásokra hivatkozott; ott az Ikea, aki most a nagyobb befogadás és nyitottság jegyében, nyilvánvalóan kizárólag alkalmazottja munkateljesítményét figyelembe véve kirúgta Lengyelországban a szivárványos cégfilozófiával szembehelyezkedő munkatársát.
És még mondják a radfemek, hogy a kapitalizmus az elnyomó patriarchátus szövetségese. Az elszivárványosodó vállalatoknál a tolerancia és sokszínűség jegyében világszerte hódít a pride-dogmatika és a másképp gondolkodók kirekesztése.