„Mindenesetre egyvalami biztosan látszott: a Renew kínosan ügyelt rá, hogy felszólalásaik folyamán ne nagyon támadják von der Leyent, maximum azért dorgálják meg egy kicsit, hogy nem indult Spitzenkandidatként. De ha valóban leszavaz von der Leyenre a liberális frakció, úgy látszik, Európa megújítóinak elég az, ha egy háttéralku folyamán odapasszolják neki az Európai Tanács elnökségét.
(Charles Michel belga exminiszterelnök lesz az).
És a többiek? A Zöldek és a szélsőbalos GUE/NGL már előre jelezte, hogy nem támogatják a bizottsági elnökjelöltet, pedig előbbieknek próbált is udvarolni bőven a német védelmi miniszter, beszédében tényleg a csillagokat is leígérte nekik. Ami nem csoda: ha a szocdemek és a liberálisok mégsem támogatnák olyan nagy számban az esti szavazáson, igen jól fog jönni egy pár lepottyanó zöld szavazat, akár még sorsdöntő is lehet majd.
Ezzel pedig az EU-s csúcspozíciók hiánya miatt (egyébként jogosan) elégedetlenkedő konzervatívokra és a Salvini-féle szélsőjobbos ID-frakcióra, pláne a Farage-féle brexitesekre nem is lesz szükség. Ursula von der Leyen ha a felszínen nem is volt a legmeggyőzőbb bizottsági elnökjelölt, úgy tűnik, a háttérben ügyesen lobbizhatott, jól ígérgethetett.
Ezért – bár a szavazásig semmit nem merek biztosra mondani – egyre inkább úgy tűnik, hogy a néppárti-szoci-liberális paktum eredményeképp új elnöke lehet az Európai Bizottságnak.
Egy év múlva senki nem fog rá emlékezni, milyen körülmények között választották meg, s akkor már nem az előéletét, hanem a bizottsági elnökként végzett munkáját fogjuk boncolgatni. Viel Glück, Frau Präsidentin!”