„Amikor a Heinz-Christian Strache-botrány napvilágot látott vagy tudatosan kiszivárogtatott részleteit olvassuk, az az érzésünk támad, hogy egy B kategóriás, alacsony költségvetésű akciófilm forgatókönyvét tartjuk a kezünkben.
Van itt minden: ibizai éjszakai élet, drog, alkohol, oroszok, nők, pénz, politikai összeesküvés. De az élet ennél még bonyolultabb. A szélsőjobboldalinak titulált osztrák Szabadságpárt vezetője a féktelen szórakozási lehetőségeiről elhíresült Ibizán pihente ki fáradalmait. Ott, ahol már várta a gondosan előkészített csapda. Kibérelt luxusvilla, kamerákkal telerakva.
Bizalmasa, a Szabadságpárt frakcióvezetője, Johann Gudenus javaslatára meglátogatják a villa állítólagos tulajdonosnőjét, akit Gudenus korábban mint egy orosz milliárdos unokahúgát ismert meg.
Lehetett volna bárki más az orosz milliárdosok világából, hiszen Strache számára ismeretlen volt a nő. A tetemes alkohol, energiaital és talán drog pedig elaltatta a célszemély éberségét, aminek következményeitől állítólagos barátja, párttársa sem védte meg. Sőt!
A felvétel szerint az egyre felszabadultabbá váló Strachét hosszú órákon át beszéltették. Szinte adták alá a lovat, egymás után dobták föl a témákat, szisztematikusan haladva a cél felé.
Ami nem lehetett más, mint hogy kimondja a kívánt, remélt szavakat, mondatokat. A média szerint az akció 600 ezer euróba került. Ez hatalmas összegnek tűnik, de valljuk be, a végeredményt tekintve aprópénz. Ezt követően az ismeretlen megrendelők gondosan lefagyasztották az anyagot – és vártak. Közel két évig nem szivárgott ki semmi, ami azt mutatja, hogy a végrehajtásban részt vevő szereplőket jól megfizették és valószínűleg meg is fenyegették.”