Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A kihaló kisebbségeket a román állam tényleg mintaszerűen kezeli. Csak a magyar zászlót, a magyar nyelvet űzik, perelik mindenhonnan.
Románia igyekszik a multietnikus tolerancia képét mutatni magáról. Az elmúlt évtizedben sikeresen: még az Egyesült Államok is gratulált a remek román teljesítményhez.
A kép nem is teljesen hamis, de mégis az. Mint az alábbi, az elmúlt napokban készült fotóm mutatja, a szlovák kisebbség által lakott Réz-hegységi faluban (Sólyomkővár/Sintea, a helyi többségnek Nová Huta) a szlovák zászló vígan elvan a román mellett a szlovák iskolán.
A német, a horvát es a szerb zászló is rendben van a román állami iskolákon. A nagyon kicsi vagy kihalófélben lévő kisebbségeket a román állam tényleg mintaszerűen kezeli.
elsősorban a hivatalos épületekről, de nem csak onnan.
Amit meg nem tudnak eltüntetni, amellé odatesznek valamit, ami román: kőkeresztet, templomot, emléktáblát.
A cél az, hogy semmi magyar tér sem maradjon, csak mintegy mellékesen, a román margóján és árnyékában. Nem véletlen az Úz-völgyi katonai temető ügye, az egy hosszú sorba illeszkedik be. Multikultiként próbálják eladni, de nem az, hanem tudatos, mélyen nacionalista politika a magyarok megalázásara.
A világ ezt nem látja, elhiszi a boldog, multietnikus Romániáról sugárzott képet. Ha baja is van Romániával, akkor másért kritizál.
Pedig ez a súlyos kettős mérce, a megalázás tudatos politikája nem szolgálja a román-magyar megbékélést. A Nyugat egységét sem, és ennek a politikának az árát nem csak a két nemzet, hanem Európa is megfizetheti egy nap.