A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Mi jut eszébe a CEU-n tanult, protestáns amerikai szerzőnek Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról? Nem, nem az erdélyi magyarok vagy a csángók, hanem... a migránsok, mindenek fölött.
„Üzenet Ferenc pápának: tartsa észben a jobboldali populistákat, mikor Romániába látogat” – írja az America - The Jesuit Review című amerikai liberális jezsuita lapban egy bizonyos Marc Roscoe Loustau. A lapnak egyébként vezető szerkesztője James Martin, aki Ferenc pápa kommunikációs titkárságának tanácsadójaként is dolgozik, s aki nemrég a katolikus egyház és az LMBTQ emberek közötti kapcsolatok erősítéséről írt könyvével váltott ki kritikát az egyház konzervatív szárnyából, többek között Robert Sarah guineai bíborosból.
Roscoe Loustau szerint
és a helyszínre érkező „bevándorlásellenes aktivistáit;” emellett pedig ha már Romániába és Erdélybe látogakat, migránsokat és őket segítő csoportokat kellene fogadnia a pápának.
Marc Roscoe Loustau nagy veszélyt lát abban, hogy a „jobboldali populisták” kihasználják a pápa csíksomlyói látogatását, ami csak azért valósulhatott meg, mert az européer, lutheránus Klaus Iohannis meghívta, s így a látogatás a romániai németség sikeres kisebbségi törekvéseire is felhívja a figyelmet; Orbán bevándorlásellenes politikája pedig természetesen ellentétes a katolikus egyház társadalmi tanításával (ez így egyébként nem igaz).
Marc Roscoe Loustau nem katolikus, hanem unitárius, és az unitáriusoknak is a liberális szárnyához tartozik. A lap, amibe ír, az ultraliberális amerikai jezsuiták liberális lapja, ami arról ismert, hogy nem nagyon van összhangban a katolikus egyház tanításával.
Nincs ironikusabb dolog, mint amikor – figyeljünk! – a katolikus egyház hivatalos tanításait ellenző, protestáns szerző a katolikus egyház hivatalos tanításait tagadó lapban
s szólítja fel egyben a katolikus egyház fejét a Megfelelő Cselekvésre.
Amely tanítás egyébként nagyrészt általános irányelveket tartalmaz, és teljesen összhangban van vele a bevándorlás ellenzése is. Marc Roscoe Loustau vajon miért nem az afrikai Robert Sarah bíboros, a Vatikán egyik erős emberének Ferenc pápától meglehetősen eltérő hangsúlyú, bevándorlásellenes álláspontját emlegeti?
Az egészben a legelképesztőbb, hogy a Brassóban románul, Debrecenben magyarul tanuló, a CEU-n szociológiát és antropológiát hallgató szerző annyit tud kinyögni az erdélyi magyarság, köztük a székelyek évezredes jelenlétéről, sok évszázados helyi búcsújáró hagyományairól és elmúlt évszázadbeli hányattatásairól, hogy
Hol van legalább egy szó a romániai magyarok helyzetéről, vagy legalább a legelesettebb, mindenféle értelemben veszélyeztetett moldvai magyar, csángó kisebbségről – ha már a multikulturalizmus a vezérlő csillaga a szerzőnek?
Milyen észjárás kell ahhoz, hogy Csíksomlyó, a székelyföldi pápalátogatás, Magyarország, Románia és Erdély viszonyrendszere kapcsán gyakorlatilag semmi más, csak a mai migránsok jussanak egy ember eszébe?
Jellemző az agymosott, dogmatikus liberalizmusra – ami a sajátjával ellentétes álláspontokat nem hajlandó mérlegelni sem, hanem rasszizmusként, xenofóbiaként és más hasonló címkékként könyveli el őket –, hogy csak a saját agendájának nyomatására képes.
Az is ritka erőltetett, hogy Iohannist és Ferenc pápa romániai látogatását a szászság sikeres, EU-n belüli integrációja elismeréseként tünteti fel. Marc Roscoe Loustau-nak pontosan tudnia kellene, ha már Brassóban románul tanult, hogy
a szászokat a történelmi Magyarország hívta be és telepítette le sikeresen,
évszázadokig gyarapították Erdély kultúráját a magyar királyok és erdélyi fejedelmek uralma alatt; az elmúlt évszázad Romániája, különösen Ceausescu uralma pedig semmi mást nem csinált, csak módszeresen tönkretette és felszámolta őket (is), közéletestül, gazdaságostul, kultúrástul és életmódostul.
A szászok sztorija inkább a román nacionalista kommunizmus sikeres szászellenes politikájának emlékeztetője: a Kárpátok Géniusza eladta a szászokat az NSZK-nak, a szász városok, falvak és lélegzetelállító műemlékeik többsége azóta pedig lerohad és összedől, az utolsó lakható házakat oda vetődő alulkulturált elemek lakják le a végpusztulásig. Mire Románia belépett az EU-ba, nem nagyon maradt integrálandó német. Az elnökké avanzsált Iohannis szó szerint az utolsó szász mohikánok egyike, aki valahogy végül otthon ragadt.
Ennyit az amerikai jezsuitáknak író felületes szerző érzéketlen, fogalmatlan ömlengéséről. Marc Roscoe Loustau a csíksomlyói eseménynek, a magyarság hagyományos és most a pápa érkezésével kiegészülve még nagyobb szabású ünnepének szeretne keresztbe tenni, az abban ellenérdekelt erők vagy tudatos szócsöveként, vagy pedig tudatlan, hasznos idiótájaként.
Beszéljünk inkább a lényegről a végén!
A pápa csíksomlyói látogatásának alkalmát nyilvánvalóan meg kell ragadnia az erdélyi magyar elitnek és a magyar diplomáciának, és meg kell próbálniuk tudatosítani a pápában, kísérőiben, a Vatikán legfelsőbb szintjein a magyar hívek erdélyi és moldvai jelenlétét, helyzetét, küzdelmeit.
Ez nem politikai kihasználása az eseménynek, hanem a józan túlélő ösztön megnyilvánulása. Ha a nacionalista és kisebbségellenes román állam nem játszana másfél évszázad óta húzd meg-ereszd meg politikát a magyarokkal, akkor persze nem lenne erre szükség.
Roscoe Loustau végül nyugodjon meg: a Csíksomlyóra a pápa elé érkező magyarok
a történelmi, szimbolikus búcsújáróhelyen.