A nagy kövek dalolnak és félnek.
„Átöltözik a csokimikulás,
nyúlköntösben tér vissza a polcra,
újraélhető tavalyi varázs:
te csak figyelj a vezényszóra.
Asztalodon szimbolikus bárány:
Megemészted s kiüríted testét,
Zabál, ürít és megváltóját várja
Jó keresztény így őrzi az eszmét.
A tévére néztem és az volt a legtöbb,
hogy Párizsban lángol a Notre Dame,
amely előtt egykor Villon mester csókolt
és hová gyónni járt késelés után.
És úgy tűnik, hogy ez volt Európa:
szívében, ím, hosszú lángok égnek.
Fiúk, valaminek lassan vége!
A nagy kövek dalolnak és félnek.”