Ha Orbánék győznek, Európa részekre szakad

„Sok korábbi miniszterelnök ül a londoni irodában önön kívül?

Egy sem. De én sem azért vagyok ott, mert kormányfő voltam, hanem mert utána visszatértem az eredeti, civil szakmámhoz. Emellett egy másik feladatot is vállaltam, a befektetési döntéshozók egyike vagyok az Európai Unió egyik programjánál, a Juncker-tervnél.

Ajjaj.

Mindenki nyugodjon meg, ez a terv sem a migránsokkal foglalkozik, hanem egy összeurópai gazdaságélénkítési program, az Európai Stratégiai Befektetési Alap, amelynek a feladata, hogy 500 milliárd eurónyi beruházást generáljon a fenntartható infrastruktúrában, a kisvállalkozások között és a  kutatás-fejlesztésben. Jó néhány magyar projektre is jutott már ebből a pénzből.

Akkor tudja tanácsokkal segíteni például az uniós források megszerzésében is jeleskedő Mészáros Lőrincet?

Ő ide még nem adott be hitelkérelmet.

Egy globális pénzügyi vállalat és az Európai Unió között mozog. Ez jól passzol az ellenoldalon önről alkotott képhez: a nemzetközi tőke embere.

A magam embere vagyok, mindig is az voltam. De persze tudjuk jól, ma Magyarországon több ezer ember van, aki azért kapja a fizetését, hogy napi szinten járasson le előre kiválasztott célszemélyeket. Ennek a propagandának egy időben én is a kiemelt célpontja voltam, de éppúgy áldozata volt ennek Gyurcsány Ferenc, Soros György, Jean-Claude Juncker, számos civil aktivista vagy éppen most egy gimnazista, Nagy Blanka, és lehet még bárki azok közül, akik ezt az interjút olvassák. Elég, ha az Orbán-rendszert kritizálja, ne adj Isten még politikai alternatívát is igyekszik szervezni ellene. A közellenségképzésre és fakenews-terjesztésre épülő propagandának persze megvan a maga logikája: „Csak mi védünk meg benneteket a Gonosztól, ezért nem is olyan nagy ár, hogy közben miénk lesz csendben az egész ország, a Balatontól Tokajig”. Ez a propaganda kell ahhoz, hogy eltereljék a figyelmet arról, ami Magyarországon valójában zajlik, az ipari méretű, központosított lenyúlásról és az ország stratégiai problémáiról.

Gyakran hallani baloldali, liberális szereplőktől, hogy a Fidesz eltereli a figyelmet arról, milyen állapotban van valójában az ország, miközben az emberek láthatóan úgy ítélik meg, nincs olyan rossz állapotban. Nem vágyvezérelt gondolkodás ez?

A lopást mindenki utálja, erről próbálják elterelni a figyelmet elsősorban.

Azt tényleg nem árt.

A recept pedig az: a ti pénzetekből, nektek hazudunk. Ez a hatalmon lévőknek jó befektetés, mert az összes lenyúlt pénznek csak kis részét teszi ki a költség, amiből uralják a médiát. A többi tiszta profit.

De közben látunk évek óta reálbér-növekedést, családvédelmi akciótervet, a kormány megtartotta a fiskális fegyelmet, jóformán nincs munkanélküliség. Ilyen mutatókkal sok kormány büszkélkedne.

(...)

A kínálati oldal ismeretében is: hogyan szolgálná ezt az EP-választás?

Az EP-választásnak nagy a tétje Európa és Magyarország számára is. Európa számára az a tét, hogy abban az Egyesült Államok és Kína közötti stratégiai versengésben, amely meghatározza a következő évszázadot, milyen szerepet küzd ki magának. Kiderül, hogy az európai nemzetek közössége ott ül-e majd az asztalnál, amelynél a döntéseket hozzák vagy egyenként leszünk rajta a menün. Az előbbi mindig hálásabb szerep. Az biztos, hogy az európai államok egyenként nem tudják megfelelő erővel érdekeiket érvényesíteni se Kínával, se az Egyesült Államokkal, de katonai értelemben még Oroszországgal szemben sem. Együtt viszont a világ második legnagyobb hadseregét tudják felmutatni, van mögöttük egy 500 milliós piac, és alkotnak egy olyan gazdasági közösséget, amely a világ második legerősebb valutáját használja. Ezért kulcskérdés, megmarad-e ilyen egységként, képes-e közös erővel megőrizni ezt a sajátos életformát, kultúrát, az örökségünket, amire oly sokat hivatkoznak. Ennek a választásnak éppen ezért az a tétje, hogy az Európát közösségként felfogó erők győznek-e, vagy azok, akik szét akarják szedni részekre és részérdekekre. Nem véletlen, hogy ez utóbb politikai erőteret támogatja nagy erővel Vlagyimir Putyin és újabban Donald Trump embere, Steve Bannon is. A külső hatalmaknak az az érdekük, hogy kétoldalú kapcsolatokat alakíthassanak ki az egyes országokkal, hiszen így a túloldalon mindig sokkal gyengébb partnerek ülnek, mint amilyen az egységes Európa lenne.

Ezt jelenlegi állomáshelyén, az Egyesült Királyságban sokan másképp látják.

Minden országnak megvan a maga populizmusa. Angliában a politikai elit nagy része már évtizedek óta minden rosszért az EU-t hibáztatja és minden jót magának tulajdonít. A végeredmény elég elszomorító, talán okulhatnánk belőle. Ugyanakkor a friss kutatások is azt jelzik, Európában elsöprő többségben vannak az uniópártiak. A tét Magyarország számára is hasonló – erről is beszélek, de nem érzelmi alapon, úgy talán kevesebbeket tudnék meggyőzni. Józan ésszel be kell látni, hogy 10 milliós országként csak csendőrpertuban lehetünk Oroszországgal, Kínával, az Egyesült Államokkal, de az unión kívül még Németországgal is. És mivel az látszik, hogy az Orbán-féle kormányzási mód nem kompatibilis az EU-val, a választásnak középtávon három következménye lehet: Magyarország visszatér az európai útra, Európa orbanizálódik vagy az utak szétválnak.”

Magyarország az elmúlt 3-4 évben valóban stabil gazdasági helyzetben van, és a régión belül közepesen jól teljesít, ez jó hír. Ilyenkor könnyebb kormányozni, maradandót alkotni. Ha ilyen nemzetközi gazdasági környezetben lett volna az ország a 2000-es évek közepén-végén, lehet, hogy most sem Orbán Viktornak hívnák a kormányfőt, sőt belőlem sem lett volna válságkezelő miniszterelnök. De az valóban helyes lépés, hogy a jelenlegi kormány a fiskális fegyelmet ésszerű szinten fenntartotta. Még akkor is, ha olykor hosszú távon kárt okozó eszközökkel tette, például akkor, amikor a magánnyugdíjpénztári vagyont lenyúlta és felhasználta, és amikor kivont forrásokat az egészségügyből és az oktatásból. Orbán az elmúlt évtizedekben megtanulta, hogy a függetlenségét, döntési szabadságát akkor tudja fenntartani, ha az ország finanszírozási szempontból senkinek sincs kiszolgáltatva. De hozzá kell tenni, »disznószerencséjük« van, hiszen ilyen hosszú, tízéves töretlen növekedési szakasz talán nem is volt a fejlett világ gazdaságtörténetében. Ez valóban történelmi lehetőség, pláne a kétharmadok birtokában.”