„Ha már egy kereszténydemokrata sem ragaszkodik hozzá, hogy országának keresztény vezetője legyen, akkor ki? Brinkhaus ezzel nemcsak a kereszténységet tette újra kínpadra (ez a folyamat már amúgy is régóta tart), hanem az érzékelhető valóságot is ködketrecbe zárta az őshonos európai ember számára. Nemsokára már nemcsak a vallásokat, vagy a nemeket lesz lehetetlen megkülönböztetni egymástól, még a jobb és a bal karunkat is össze fogjuk keverni. Egy ideig. Amíg fel nem vesszük a »béke vallását«, ami olyan új támpontokat szolgáltat majd nekünk, amelyek között lehetséges élni. Igaz, hogy nem lesz benne olyan jó nekünk, mint a keresztény-humanista kultúrában volt, de legalább nem fogunk zavarodottan és émelyegve, a falat tapogatva támolyogni.
De csak van még más választásunk: legalább mi itt Közép-Európában legyünk észnél! Például ha kereszténydemokratának tartjuk magunkat, mondjuk ki eztán is nyugodtan: mi azért olyan vezetőnek örülnénk, aki a zsidó-keresztény és az antik római-görög kultúrkör természetes képviselője. Ezt kár lenne elvárni egy muszlim politikustól, ő se szívesen vállalná a természetétől idegen feladatot.”