Gyakorlatilag egy fikciós műfaj termékeit jelentetik meg tényanyagként a migráció témájában.
„Merkel személyi kultuszának építése elég hosszú ideje zajlik Németországban. Nyilván a liberális jogállam körülményei között visszafogottabban, mint ahogy ez a Führerük esetében vagy Sztálin esetében zajlott. De gátlástalanul és pofátlanul. A Merkel-királynő hasonlat, pozitív kontextusban, minden normális országban rendkívül ciki lenne a mainstream sajtóban.
Azzal egyébként nincs is senkinek baja Némethonban. Azzal sem különösebben, hogy gyakorlatilag egy fikciós műfaj termékeit jelentetik meg tényanyagként a migráció témájában, valamint bármelyik másikban is, ha úgy kívánja a szükség. A szükség pedig úgy kívánja, ha a németek általános hülyítéséről, vagy a nagyvállalatok és a bankok pénzügyi érdekeiről van szó.
De persze a migráció és a befogadás a lényeg. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a Der Spiegel a Szovjetunió megszűnése előtt is megbecsült vezénylő csillaga volt a baloldali média univerzumnak.”
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
Nem értik, miért nem dolgoztathatják őket, ha már ott vannak.
Az elnökválasztási valóságshow legújabb kabalaállata egy amerikai szürke mártírmókus, aki fellibbentette a fátylat a demokraták képmutatásáról. Veczán Zoltán írása.
Olaf Scholz sorozatos csúcstalálkozókat szervez koalíciós partnereivel a kormány megmentése érdekében.
Lehet Kínát szankcionálni, de vissza fognak ütni, úgy, hogy az fájjon.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
