Az EU nem tud orbanizálódni

„Ez a magyar kormány dilemmája is, több támogatást vár, és nagyobb szuverenitást. Feloldhatatlan az ellentét, amit a korábbi miniszterelnök, Bajnai Gordon a HVG-nek úgy fogalmazott meg: vagy Európa orbanizálódik, vagy Magyarország tér európai útra, vagy az utak szétválnak.

Az Európai Unió széteshet, de nem fog, nem tud orbanizálódni. Legfeljebb átveszi az orbáni politika egyes elemeit, például a migrációban, a belépés megszigorításával. De nem ez az orbánizmus, hanem a fékek és az ellensúlyok kiiktatása. Ez az Unióban lehetetlen. Az EU a totalitárius rendszerek, a fasizmus és a kommunizmus ellen épült fel, lényege a hatalom megosztása. Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament közösen hoz döntéseket, a szerződések megváltoztatásához teljes egyetértésre van szükség. Annak pedig nem látom a jeleit, hogy Orbán európai útra térne. Akkor elválnak az útjaink? Ezt sem tartom valószínűnek. A Fidesz és köre az uniós támogatások jelentős haszonélvezője. Ha netán Oroszországgal vagy Kínával akar új szövetségi rendszert kiépíteni, számolnia kell azzal, hogy számukra csak addig érdekes Magyarország, amíg tagja az EU-nak. Amint kívül van, elveszíti minden értékét. Putyin aligha szeretné, hogy Magyarország kilépjen az EU-ból, fontosabb, hogy belülről bomlasszon. Vagyis feltehetőleg megmarad a mostani pávatánc.

Nem tart attól, hogy az oroszok a jövő évi EP-választásokba is beavatkoznak?

Az Egyesült Államokban azért tudták ezt megtenni, mert mindenkit megleptek. Hibrid háborúba kezdtek, kibertámadásokkal, adatlopásokkal, még arról is szólnak hírek, hogy behatoltak a szavazói névjegyzékekbe. Hillary Clinton írja a könyvében, hogy tudatában voltak az orosz veszélynek, de a beavatkozás mértéke sokkal nagyobb volt annál, mint gondolták. Az oroszok lefizettek nigériaiakat, akik a Youtube-on terjesztették, hogy ő a feketék ellensége, Facebookon tüntetést szerveztek ellene Floridában, a WikiLeaksen szivárogtatták ki kampányfőnöke, John Podesta e-mailjeit mindenféle degradáló tartalmakkal. Minden napra jutott belőlük, ezt a főáramú média átvette és felnagyította. Minderre csak a választás után derült fény, a titkosszolgálatok szivárogtatása következtében egyre többet tudtunk meg ezekről az akciókról.

Amikor Franciaországban választásokat tartottak, már tisztában voltak vele, hogy mire készüljenek. Bár ott is sikerült meghackelni a Macron-kampány e-mailjeit, a károsultak kiadtak egy tájékoztatót, elvárják a francia sajtótól, hogy ne legyen az oroszok szövetségese és ne terjesszék a lopott információt. Svédországban is számítottak a választások idején az orosz beavatkozásra, de ott hosszú évek óta komoly felvilágosító kampány folyik, hogy mit kell kezdeni a hamis hírekkel. Ezt az öt-hatéveseknek szóló könyvekkel kezdik, amelyekben gyermekek beszélgetnek, egyikük mond valami nagyot, erre a másik rávágja: honnan tudod, ellenőrizted a forrást? Ahol félnek az orosz dezinformációs kampányoktól, harcolnak az álhírek ellen.

Ha a magyar kormány valóban Putyinnak dolgozik, aligha fog küzdeni az orosz hackerek ellen.

Nálunk sokszor a közmédia veszi át az orosz álhírek terjesztését. A nemrég létrejött nagy kormánypárt médiakonglomerátum esetleges hasonló gyakorlata rendkívül súlyos veszélyt jelent az ország számára. Ma is léteznek olyan rangsorok, hogy az egyes országok mit tesznek az orosz dezinformáció ellen, Magyarország ezeknek mindig az alján van, Ciprus és Görögország társaságában.”