A jól nevelt párizsi

Azért az érdekes, hogy egy egész nyertes választási kampány alapult itt mifelénk azon, hogy a migránsok más kultúrából érkeztek, nem ebből a mi ezer éves, jól nevelt európainkból, és törnek-zúznak, ha nem kapják meg, amit akarnak.

Aztán rögtön már a választások után elpuhulni tűntek, erre utalt legalábbis, hogy felszívódtak a nyilvánosságból a fentieket bizonyító videók százai. Úgy tűnt, mára teljesen beleposhadtak az elkényelmesedett kispolgári létbe, s lusták lettek az utcán a kőért lehajolni.

Erre most kiderül a franciaországi eseményekből, hogy elég felemelni egy adót, és

mint nemrégiben a teljesen más gyökerekkel bíró migránshad.

Mondjuk én már a migránshordák sáskajárásáról és koszban élő lealjasult életéről szóló híradásokra is azt mondtam: aki különösebben rácsodálkozik, hogy hónapok óta vándortáborozó emberek nem különösebben törődnek már illemmel, és elveszik, amit Isten elébük tett a Nagy Terített Asztalon, az nem látott még magyar turistacsoportot svédasztalos étkezésen, vagy szállodába érkezéskor megverekedve a tengerre néző szobákért – az előre helyfoglalás nélküli fapadosokra való felszállást már nem is említve.

Pedig ott még minden alapvető létszükséglet biztosított, csupán némi extra kényelemért megy a harc. Igaz, még az illem határán olykor csak picit átlendülve, de azért már átlendülve, és tényleg sokkal kisebb tétekért.

A félórás csőtörések után szarban úszó vécéket látva is elgondolkodik az ember, meddig is tart az ezer éves kultúra mázának teherbíró-képessége,

szabadjára engedve az addig kordában tartott ösztönlényt.

Mindegy, lényeg, járjunk elő jó példával a jólétben elpuhulni látszó migránsok előtt, s mutassuk meg, hogy tombol az ősi frank kultúra neveltje, ha a pénzéhez nyúlnak.

Csak hogy legyen minta, amibe integrálódni lehet.