Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Csunderlik Péter nyilvánosan beismeri, hogy nem tudja igazolni történészi tételeit.
Csunderlik Péter választ írt cikkemre, melyben sajnos visszavonulót fúj, és lényegében ismét nyilvánosan beismeri, hogy nem tudja igazolni történészi tételeit.
Feleletében arról értekezik, hogy mi szerepel Kovács Tibor agyonlőtt betörő halálának indokaként Váry Albert könyvében, mely információ a felvetett kérdéseket (Szamuely megítélése, a vörösterror terror-jellege, relativizálás stb.) nem érinti.
Csunderlik kifogásai, miszerint nem ér rá, és hogy ő csak egy filmet idézett, történészhez és egyetemi oktatóhoz, illetve a szóban forgó témához méltatlan. Külön elszomorító, hogy semmilyen szinten nem kívánja megkövetni a vörös terror áldozatait, akiknek emlékét írásával súlyosan megsértette.
A vörös terror századik évfordulójához közeledve jóval több alaposság, megértés és alázat szükségeltetik a történészek részéről, hiszen ez lenne minden demokratikus diskurzus alapja.
***
A vitában eddig megjelent írások:
Czopf Áron: Relativizálják a vörös terrort a balos történészek
Csunderlik Péter: „Vörös terror”: 590 áldozat, az istenért!
Veszprémy László Bernát: Kakaó, lekvár és tömeges atrocitások – a Csunderlik-vita eddigi állása
Csunderlik Péter: Még egyszer a „vörös terror” áldozatainak számáról