Magyarország világszinten a negyedik legelhízottabb nemzet – ezzel valamit kezdenünk kell

Szerzőnk háromrészes sorozatban tárja fel a problémákat és a megoldást. 

Magyarország világszinten a negyedik legelhízottabb nemzet. A polgárok kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, ami azt jelenti, hogy hazánkban már a normál testsúlyúak vannak kisebbségben. Márpedig az elhízás nem csupán esztétikai kérdés, hanem súlyos népegészségügyi probléma is. A legriasztóbb, hogy a járvány már a gyermekeinket is elérte: minden negyedik magyar kisiskolás érintett. 

A túlsúllyal összefüggő betegségek évente 200 milliárd forintjába kerülnek a magyar társadalomnak. Ám a pénz csak az egyik tényező. Az elhízás önálló kockázati tényezője többek között a cukorbetegségnek, a szívelégtelenségnek, számos rosszindulatú daganatnak és a mentális betegségeknek is. A pandémia alatt világosan láttuk, hogy az elhízott betegeknél 48 százalékkal nőtt a halálozás valószínűsége a koronavírus-fertőzés következtében. Régóta tudjuk, hogy az elhízás (obezitás) nem csupán esztétikai probléma, nem akaratgyengeség, hanem egy komplex, krónikus betegség, amelynek genetikai, környezeti, fiziológiai és kulturális okai is vannak. Ezért alapítottam meg a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságot, amelynek célja az volt, hogy az elhízást tudományos szempontból tanulmányozzuk, és kidolgozzuk az eredményes kezelés lehetőségeit. Szakmai irányelveket adtunk ki, egyetemi tankönyvet írtunk, létrehoztuk az Országos Obezitológiai Centrumot a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban, megalapítottam a Pécsi Tudományegyetem Obezitológia Tanszékét is, amelyet vezetek.

A médiából az árad, hogy „egyél kevesebbet, mozogj többet”, holott ez az egyik oka annak, hogy évtizedek óta vesztésre állunk a küzdelemben. Ez a mondat ugyanis a teljes felelősséget áthárítja az egyénre, miközben tudomást sem vesz arról a társadalmi-gazdasági valóságról, amelyben az egyén él. Az „egyél egészséges ételeket” felszólítás nem tartalmaz semmilyen konkrétumot, iránymutatást. Számos kutatás, köztük a Központi Statisztikai Hivatalé és más elemzések is egyértelműen kimutatják, hogy az elhízás szoros összefüggésben áll az alacsonyabb jövedelmi és iskolázottsági státusszal. Miért? Mert a táp­anyagokban gazdag, friss zöldség és gyümölcs, a sovány húsok drágábbak, mint az ugyanannyi energiát adó, feldolgozott, cukorral és zsírral telített, kalóriadús ételek. A hátrányos helyzetű családok pénzügyi korlátokba ütköznek. Ez nem választás kérdése, hanem gazdasági kényszer. A probléma másik fele a motiváció, hogy „sokan nehezen rávehetők” a mozgásra. Ez sem egyszerűen akaratgyengeség. Az életmódváltás nehéz, göröngyös út. Az alacsonyabb státuszú emberek gyakran több műszakban dolgoznak, és létbizonytalanságban élnek. Se erőforrásuk, se mentális kapacitásuk az egészségükre.

A kulcs az úgynevezett obezogén környezet megváltoztatása, amely azt a világot írja le, ahol az egészségtelen választás a könnyebb, az olcsóbb, az alapértelmezett. A környezet és a társadalmi normák megváltoztatásához a kormányzat, az élelmiszeripar, a kereskedelem és az egészségügy együttes fellépése szükséges. Annál inkább, mert már a gyermekkori elhízás interdiszciplináris problémájával is meg kell küzdenünk, s az orvos egyedül itt tehetetlen.

Nyitókép: Shutterstock