A honvédelmi nevelés szükségességét még nem sikerült intellektuális tartalommal megtölteni

„Így például vonzó lehetne a fiatalok számára, ha néhány év nehéz terepen végzett, anyagilag is méltányolt orvosi, tanári, családsegítő szolgálat előny lehetne a későbbi álláshoz jutásban. Ezáltal enyhíthető volna a dolgozók kiégésének problémája és a tapasztalatok jelentős társadalomismerethez juttathatnák a fiatal értelmiség egy csoportját. A jelenlegi kormányt azonban látványosan nem érdekli a szegények és leszakadók helyzete. Inkább azon igyekeznek, hogy az aktív, kritikus fiatalokat távol tartsák a hazai közélettől, csak dühöngjenek bátran Londonban vagy Bécsben a magyar kormány bornírtságain.

Gyanítható, hogy a honvédelmi és hazafias nevelés erőltetése nem egyéb, mint a miniszterelnök értelmetlen voluntarizmusának újabb megnyilvánulása. Láthatóan meg van győződve róla: csak akarnia kell, és a nők szülni fognak, a férfiak pedig géppisztolyt ragadva védik a hazát.

Egyebek között pedig kérdés, hogy ki ellen, ki fenyegeti ma a kis Magyarországot? Hiszen valamikori elnyomóinkkal, a törökökkel és az oroszokkal a lehető legjobb a kapcsolat.

A dédelgetett tervekből pedig többnyire csődtömeg lett: üresen árválkodik a sok stadion, utas nélkül zötyög a kisvonat, az agyontámogatott versenysportok sorra lerohadnak. Csak remélhetjük, hogy a nem túl távoli jövőben tényleg nem támad meg senki minket, mert a haza védelmében – honvédelmi nevelés ide, vagy oda – aligha fognak tömegek fegyvert ragadni.

A hadi kiadások növelésének azonban több előnye is lehet: a klientúra újabb zsíros üzletekhez juthat és a szövetségesek is elégedettek lehetnek. A fegyverek pedig jószerével azok kezébe juthatnak, akik egyébként sokféle hátrányuk következtében kevéssé reménykedhetnek polgári karrierben. Ők pedig – ahogyan a legutóbbi választások világosan megmutatták – kevéssé érzékenyek a politika komplexebb üzeneteire.”