Nem egydimenziós a magyar/zsidó történelem

2018. november 14. 12:34

Nem mindenki szent, akit üldözték és elhallgattak a kommunisták.

2018. november 14. 12:34
Novák Attila
Vendégszerző

Érdekes témával, a cionista ellenállással foglalkozó cikket, illetve konferencia-tudósítást olvastam a minap a Mandineren. A cikk elolvasása kapcsán felkaptam a fejemet, hiszen azon kevesek közé tartozom, akik az 1944-es cionista ellenállás témájával – hébernyelvű források alapján is – tudományosan is foglalkoztak (Karsai László és Kádár Gábor még) a rendszerváltás után (pl. „Ellenállás vagy önmentés. Adalékok az 1944-es cionista ellenállás problémájához”. In: Századok 2007/1 143-1671). Örültem, hogy legalább a médián keresztül, de tudomást szerezhettem e konferenciáról.

A két történész előadó (Haraszti György és Veszprémy László Bernát) által fémjelzett téma kapcsán az olvasónak nem csak az a benyomása keletkezett a témáról, hogy Magyarországon még nem foglalkoztak e témával (nota bene Szilágyi Dénessel és a jobboldali cionistákkal kapcsolatosan már 1993-ban publikáltam „nem kommunista” jellegű írást egy „nem baloldali” lapban, a Múlt és Jövőben 1993/4)2, hanem az is, hogy a magyar történelem (ebben az ügyben alapvetően) megosztott bal-és jobboldal között. Bár a cikknek/tudósításnak az alapállítása – ha nem „baloldalt”, hanem kádárizmust ír – alapvetően igaznak is tetszhet, ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt, hogy nem korunk alkotja a határvonalat ebben a tekintetben. A magyar történettudományban már az 1980-as években, a rendszerváltás előtt megjelent a téma. 1985 nem egyenlo 1951-el vagy 1963-al vagy 1977-el. Hadd emeljem ki itt pl Schmidt Máriának a harmincas évek magyarországi cionista mozgalmával foglalkozó írását, mely a rendszerváltás előtt jelent meg a Történelmi Szemlében ( http://www.tti.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1987-88_3/schmidt.pdf) A rendszerváltás után pedig végleg ledőltek a gátak, sorra jelentek meg az ezzel kapcsolatos cikkek és írások, sokszor baloldaliak tollából.

Általában is a helyzet sokkal bonyolultabb mint ahogyan a cikk (vagy konferencia?) állítja: a cionista ellenállók jórésze nagyon markánsan baloldali volt, maga Kasztner Rezső pedig szociáldemokrata (tehát „baloldali”), külön jobboldali csoportos ellenállási tevékenység pedig alig létezett, bár a jobboldali vallásos cionista Bné Akiva tagjai is komoly önmentési tevékenységet folytattak a második világháború alatt. Nyilván az „ellenállás” nagy karrierje következtében nagyon sok mindenre ki lehet terjeszteni ezt a fogalmat, ugyanakkor a klasszikus lobbitevékenység talán még jobban leírja ezt a tevékenységet, még akkor is, ha tudjuk, vészhelyzetben, különösen életveszélyes helyzetben történtek ezek az események vagy befolyásolási kísérletek. Az ellenállási mozgalom egyébként definiciós probléma is egyben. Tulajdonképpeni (ön)mentéssel (mely nem „ellenállás“) minden mozgalom foglalkozott, embereiket megpróbálták kiszöktetni, emigráltatni az országból Palesztinába, illetve menekülteket próbáltak meg elrejteni bunkerokbn vagy magánlakásokon. Ezen kívül hamis papírokkal látták el, elsősorban mozgalmaik tagjait, később azonban másokat is. Ugyanakkor nem minden cionista tevékenységet nevezhetünk ellenállásnak. Az aliját, a Palesztinába való kivándoroltatást (akár legális, akár illegális formájában) nem tekinthetjük az ellenállási mozgalom részének, mert egyébként is a cionisták szokásos tevékenységi körébe (ez volt a mozgalom eszköze és célja is egyben), még békeidőben is képviselt céljai közé tartoztak, hiszen az egész mozgalom inddóturógója a zsidóüldözések kivédése, illetve kanalizálása volt.

Teljesen félrevezetőnek tartom egy olyan utólagos ideológiai konstrukciónak a létrehozását, mely felállítja a jobboldali konzervatív „jó cionista” fogalmát – szembeállítva a „baloldallal”, melyet viszont kizárólag a magyar kontextusban alkalmaz, hiszen ha nem így tenne, kiderülne, hogy a magyar és a palesztinai/ izraeli bal-és jobboldal nem passzintható tökéletesen egymáshoz, történelmileg pedig olyan furcsaságok is megestek a múltban, hogy (például) 1937-ben a 20.cionista kongresszusra (1937.augusztusa, Zürich) delegált hatvani ügyvéd, aki egy magyar baloldali cionista blokk képviselője volt, együtt jelentetett meg könyvet a Revíziós Liga genfi főtitkárával, a régi székely családból származó Tamás Aladárral. (Zsidó sorskérdések és a XX. Cionista Kongresszus.). Tamás –aki az előszót írta – magyar nemzeti szempontból érvelt a zsidó állam szükségessége mellett.

S kétségtelen igaz az, hogy az államszocializmus évtizedei alatt a cionizmust – mint megannyi más, a hivatalos kommunista ideológia határain túllépő identifikációs mozgalmat – diszkreditálták és elhallgatták, emléküket pedig ki akarták törölni a magyar történelemből. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elhallgattattak nagy része is baloldali volt, a Hasomer Hacair és más baloldali cionista szervezetek tagjai, akiket sokszor saját régi eszmetársaik kezdtek üldözni. Természetesen az ideológiai spektrum más részéről is voltak, akik életeket mentettek, de emlékművük felállítása előtt immár semmilyen akadály nem áll, az izraeli Asdod melletti magyar alapítású vallásos-cionista Nir Galim településen pl múzeumot hoztak létre az Üvegházról, mely helyen interaktív kiállítás keretében emlékeznek meg Krausz Miklósról, a budapesti Palesztina Hivatal mizrachista (vallásos cionista) vezetőjéről, míg a baloldali kibucokban inkább a cionista baloldal szerepét emelik ki.

Nem szerencsés a kizárólagosan Hősökben vagy Vétkesekben való gondolkodás. Kasztner Rezső tevékenysége – bár tényleg sokakat megmentett – joggal került filozófiai és morális viták középpontjába, hiszen mégis csak válogatott emberek között. Nyilván elvetemült tett volt a meggyilkolása és borzasztó volt ügye átpolitizáltsága (amúgy az izraeli ellenzéki jobboldal az ő személyén keresztül támadta a kormányzó Mapaj pártot az ötvenes években), de a Kasztner elleni pamfletet író és a Kasztner-elleni politikai kampányt kirobbantó magyar származású vallásos, bár nem cionista jobboldali-konzervatív Malkiél Grünwald újságíró érzelmei – érthetőek voltak. Még akkor is, ha az izraeli ellenzéki jobboldalhoz sok szállal kötődő ügyvédje, Shmuel Tamir (Begin Herut pártjának egyik alapítója 1952-ben) Kasztnernek (aki az egyik minisztérium szóvivője volt) rossz nevet szerzett és elérte Grünwald felmentését.

Berend Béla egykori szigetvári rabbi – aki nyilván nem volt háborús bűnös – működése szintén joggal kelthette fel sokak ellenszenvét. Az antiszemita szélsőjobboldal „cionizálásáról” alkotott véleményével vagy a Harc című Bosnyák által fémjelzett szélsőjobboldai lapnak 1944. júliusában adott interjújával (melyben kikelt a kikeresztelkedések ellen) sem volt kizárólag szimpatikus szereplője a történelemnek. Akkor sem, hogy ha az 1945 után felmerült eredeti vád (Gestapó-besúgó) abszurd és alaptalan volt. Végül fel is mentették, a másodfokon (1947 áprilisában) az összes vád alól. Bár a pesti gettóban bátran viselkedett, nem kellene belőle szentet teremteni.

Dícséretes dolog tehát elfelejtett életműveket felfedezni, nem ismert emberek életművét megismertetni a publikummal, ugyanakkor hamis ideológiai konstrukciók alapján nem kellene újraírni a történelmet. Éppen a hivatalos kommunista korszak egyik jellemzője volt az ideológiai szempontú, bináris logikával „dolgozó” történetírás. Nem kellene feléleszteni ezt, immár ideológiailag ellentétes szellemben.

***

1 Angolul is megjelent a Molnár Tamás Kutatóintézet 2018-as évkönyvében: Resistance or Saving One’s Skin? Notes to the Problem of 1944’s Hungarian Zionist Resistance pp. 93-117. , 25 p.  In: Molnár, Attila Károly; Pap, Milán (szerk.) State and Equality 

Budapest, Magyarország : Dialóg Campus Kiadó, (2018) p. 152

https://www.academia.edu/36700554/Resistance_or_Saving_One_s_Skin_Notes_to_the_Problem_of_1944_s_Hungarian_Zionist_Resistance

 

2 Testvérharc (A revízionista-cionisták és a Magyar Cionista Szövetség viszonya a harmincas évek második felében)”. In: Múlt és Jövõ 1993/4, pp. 51-56.:

 

Összesen 50 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Európai téridő
2018. november 16. 08:19
A koholt és jogi tények állásával trükköző vádak és eljárás nyomán vitatott státusú bíróságok által hozott halálos ítéletek is elhallgattatások.Senki sem állítja, hogy szentek voltak, de tudtak valamit, ami az akkori hegemón hatalomra törő politikai irányzatok és szereplők "koncepcióit" igencsak cáfolták. És ezek a Szövetségesek elegen voltak, győztesek voltak. Ezért kellett ezeket a nem mindig szenteket elhallgattatni.
Shlomo Morel, egy igaz ember
2018. november 15. 08:17
A kurucon olvastam egy elképesztően antiszemita cikket, ami azzal vádol minket, hogy át akarjuk formálni a fehér országokat. Eljött az idő, hogy betiltsuk ezt a portált. Az erőnk, kapcsolataink megvannak hozzá. "A The Forwardhoz fordulunk ismét válaszért, melyben a New York Egyetemen újságírást oktató professzor, Peter Breinart a vérengzés másnapján így foglalta össze, miért is fontos a zsidóknak a fehér egység felforgatása és a népesség összekeverése: A zsidók számára a tegnapi mészárlás tanulsága nagyon egyszerű és nagyon régi: a köztünk élő idegen védelmezése nem jótékonyság. Ez önvédelem. Minden alkalommal, amikor zsidók az amerikai muszlimoknak a saría törvénykezés követéséhez fűződő jogát védelmezik, a saját jogunkat is védelmezzük a háláchá törvények követéséhez. Minden alkalommal, amikor zsidók elutasítják azon politikusokat, akik démonizálják a latínókat, annál valószínűtlenebbé tesszük azt, hogy ezen politikusok minket is démonizáljanak. A »gyűlöld őket, ne minket« egy vesztes stratégia, mert ha egyszer hatalmat szereznek, a bigottok kiterjesztik a megcélzottak sorát. Azok számára, akik Amerikát egy fehér keresztény nemzetnek tartják, a zsidók sose leszek elég fehérek. Robert Bowers azzal vádolta a zsidókat, hogy azok muszlimokat és menekülteket »hoznak« az Egyesült Államokba. Számára, és más fehér nacionalisták számára, akiket Trump magabiztossá tett, a mi válaszunk az kell legyen: naná hogy! Megkövetelünk egy emberséges irányelvet azok számára, akik menedéket keresnek az Egyesült Államokban és megvédjük azokat a bevándorlókat – nem számít a származásuk vagy hitük –, akik már itt vannak. Így teszünk nem csak azért, mert mi is egykor idegenek voltunk, de azért is, mert tudjuk, valamilyen szinten, mint Lót, mindig azok is leszünk. Ahelyett, hogy a trumpizmussal békét keresnénk, szövetségeseket látunk a megvetettekben és bántalmazottakban. És így nem csak a zsidó etikát védelmezzük, de a zsidó életeket is. (...) Fontos beismerés ez több szempontból is: egyrészt mindez elismerése annak, hogy a zsidók képtelenek beilleszkedni és inkább az idegenekkel azonosulnak, mintsem a gazdanéppel, ami már önmagában elég lenne ahhoz, hogy útnak legyenek eresztve, másrészt mindez persze meg is nyilvánul a viselkedésükben: az idegennel való azonosulás és a fentebb is elmagyarázott félelem az, amiért a fehérekhez való alkalmazkodás helyett inkább a fehérek elkorcsosításában látnak megoldást ezen történelmi félelmük mentén. Ironikusan, pont ez a paranoid és ellenséges felforgatás az, ami miatt „démonizálva” lesznek, így ez egy olyan ördögi kör, amiből a zsidóság évezredeken keresztül bizonyította, hogy képtelen kitörni egészen a mai napig. Önvizsgálat és tiszteletteljes beilleszkedés helyett viszont inkább a gazdanép egységére és egészségére törnek, hogy atomizálva immár ártalmatlanítsák azt. A Rágalmazásellenes Liga korábbi vezetőjének, Abraham Foxmannak a zsidó Tablet magazinban leközölt pofátlan szavai jutnak az ember eszébe ennek kapcsán, aki úgy fogalmazta mindezt meg, hogy ők „Amerikát annyira felhasználóbaráttá teszik a zsidók számára, amennyire lehetséges.” https://kuruc.info/r/9/192016/
Akitlosz
2018. november 14. 20:36
"de a Kasztner elleni pamfletet író és a Kasztner-elleni politikai kampányt kirobbantó magyar származású vallásos, bár nem cionista jobboldali-konzervatív Malkiél Grünwald újságíró érzelmei – érthetőek voltak." Az érzelmei igen. Csak az érvei és a tette nem. Illetve azok is érthetőek csak nem elfogadhatóak. Kasztner bírálói még 2 vonattal több megholokausztoltat szeretnének és Kasztnernek volt igaza, hogy ő inkább embereket mentett. A morál az ő oldalán áll. Nem azért válogatott emberek között, mert atyaúristent akart játszani, hanem azért, mert abban a helyzetben az volt a legkevésbé rossz és a legkevésbé amorális cselekedet. Eichmann nem válogatott a zsidók között. Csak nem ő a morális példakép?
Akitlosz
2018. november 14. 20:28
"Nem szerencsés a kizárólagosan Hősökben vagy Vétkesekben való gondolkodás. Kasztner Rezső tevékenysége – bár tényleg sokakat megmentett – joggal került filozófiai és morális viták középpontjába, hiszen mégis csak válogatott emberek között. " NEM JOGGAL. Mégis mitől morálisabb az, ha mindenki meghal válogatás nélkül és senki nem él túl annál, mintha vannak, szükségszerűen valamilyen formában válogatott túlélők? Emberek életét megmenteni amorális? Mégis milyen morál már ez? Elképesztő, hogy az a bajuk a zsidóknak Kasztnerral és a megmentettekkel, hogy túléltek, azaz gyakorlatilag a halálukat kívánták, kívánják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!