Veszprémy arról beszélt, hogy a cionista aktivistákkal szemben megfogalmazódó vád, miszerint csakis a sajátjaikat mentették, csupán részben volt igaz. A legfrissebb kutatások Kasztner Rezsővel kapcsolatban azt mutatják, hogy meglehetősen liberális kiválasztási elvekkel rakták össze a megmentendők listáját, a Kasztner köreihez köthető zsidó aktivisták egyenesen kisebbségben voltak. Hermann kérdésére, miszerint milyen praktikus elvek mentén keresték a cionisták az antiszemita, nacionalista politikusokkal a kapcsolatokat, a történész úgy vélte, hogy a közös nacionalista tónus mellett a zsidóság kivándoroltatásának célja is különös módon azonos volt. A cionisták természetesen az utóbbit embermentő célokkal tették, így nem lehet őket kollaborációval vádolni.
A közönség kérdései során felmerült, hogy a konzervatív szemlélet mit kezdhet ezekkel a cionista, zsidó nacionalista ellenállókkal. Haraszti az objektív szempontokat és az elhallgatás megtörését emelte ki, míg Veszprémy úgy fogalmazott, hogy szakítani kell a múlt rendszer történetírásában és napjaink nyugati akadémiai köreiben dívó nézettel, miszerint a cionizmus a fasizmus egyik válfaja lett volna. A beszélgetés során mindegyik történész meggyőződésének adott hangot, miszerint a cionista ellenállók méltatandó tevékenységet folytattak, és az utólagos vádak velük szemben nem nyertek bizonyítást.
Szakály Sándorral, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójával készült korábbi interjúnkat itt olvashatják el.