Emlékezet

A baloldali történetírás elhallgatta a zsidó ellenállás történetét

2018. november 12. 14:35

A holokauszt alatti jobboldali zsidó ellenállásról is beszélgettek a Veritas Történetkutató Intézet tudományos estjén.

A magyarországi zsidó ellenállás a holokauszt idején – erről vitatkoztak november 6-án a Veritas Történetkutató Intézet tudományos estjén. Haraszti György történész és Veszprémy László Bernát történész, publicista – portálunk munkatársa – cseréltek eszmét Hermann Róbert történész, kutatócsoport-vezető moderálása mellett. 

A beszélgetés során elsősorban három cionista embermentő tevékenységét vizsgálták a magyarországi vészkorszak ideje során, Kasztner Rezsőét, Berend Béla rabbiét és Szilágyi Dénesét. Utóbbi kettő a cionista mozgalom jobboldali eszmeiségéhez tartozott. Megítélésük ellentmondásos, hiszen Kasztnert kollaborációs vádakkal elítélték – majd felmentették – Izraelben, ám 1957-ben az utcán lőtték le Tel-Avivban. Berend a háború után az Egyesült Államokba emigrált, saját magának történeti megítéléséről pereket folytatott Randolph L. Braham történésszel és Moldova György íróval. Szilágyi jobboldali cionista munkáit az 1945-ben betiltott fasiszta irodalom listájára helyezték.

Haraszti elmondta, hogy a megmentettek számát óvatosan kell kezelni, ugyanis minden embermentő szerette felnagyítani saját munkásságát. A történész szerint az egyes szereplők megítélése nem mindig a valós tények alapján történt meg, Szenes Hanna példának okáért sikertelen misszió során vesztette életét, mégis nemzeti hős lett Izraelben. Haraszti kiemelte a zsidó ifjúsági mozgalmak ellenálló tevékenységét, és kifejtette azon véleményét, miszerint valós kollaborációs tevékenység egyetlen itt említett szereplő számlájára sem írható. A történész úgy vélekedett, hogy még számos kérdést megnyugtatóan tisztáznia kell a szakmának, többek között a magyar vezetőség részéről történő mentesítéseket vagy Krausz Miklós embermentő tevékenységét.

Veszprémy arról beszélt, hogy a cionista aktivistákkal szemben megfogalmazódó vád, miszerint csakis a sajátjaikat mentették, csupán részben volt igaz. A legfrissebb kutatások Kasztner Rezsővel kapcsolatban azt mutatják, hogy meglehetősen liberális kiválasztási elvekkel rakták össze a megmentendők listáját, a Kasztner köreihez köthető zsidó aktivisták egyenesen kisebbségben voltak. Hermann kérdésére, miszerint milyen praktikus elvek mentén keresték a cionisták az antiszemita, nacionalista politikusokkal a kapcsolatokat, a történész úgy vélte, hogy a közös nacionalista tónus mellett a zsidóság kivándoroltatásának célja is különös módon azonos volt. A cionisták természetesen az utóbbit embermentő célokkal tették, így nem lehet őket kollaborációval vádolni.

A közönség kérdései során felmerült, hogy a konzervatív szemlélet mit kezdhet ezekkel a cionista, zsidó nacionalista ellenállókkal. Haraszti az objektív szempontokat és az elhallgatás megtörését emelte ki, míg Veszprémy úgy fogalmazott, hogy szakítani kell a múlt rendszer történetírásában és napjaink nyugati akadémiai köreiben dívó nézettel, miszerint a cionizmus a fasizmus egyik válfaja lett volna. A beszélgetés során mindegyik történész meggyőződésének adott hangot, miszerint a cionista ellenállók méltatandó tevékenységet folytattak, és az utólagos vádak velük szemben nem nyertek bizonyítást.

Szakály Sándorral, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójával készült korábbi interjúnkat itt olvashatják el.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/138502