Az emberi jogi liberalizmus semmivel sem visz közelebb a megelégedett élethez.
„Az emberi jogok fokozatos elburjánzását élvezhetjük a II. világháború lezárulása óta. A jogok és a rájuk épülő jogosultságok (entitlements) többedik generációja vált részévé a nyugati világ progresszivista felfogásának, aminek alapja az emberek morális egyenlősége és ezzel (nem szándékolt) összefüggésben az értékrendek és kultúrák relativista megítélése. De ezek a jogok jórészt üresek. (...)
Míg régen – hogy egy kézzelfogható példával éljek – a családok stabilitását a szülők és a gyerekek eltérő kötelességei jelentették és a gyerekek vagy a házastársak e kötelességek teljesítésétől várhatták a saját »jogaik« érvényesülését, ma a női, gyerek- vagy épp az emberi jogok és jogosultságok közvetlenül hatnak és ássák alá a családok funkcionalitását. A konkrét helyzetben a nagyobb részt hagyományosan, kisebb részt esetszerűen elvárt »hivatali« kötelességek és felelősség helyett, ami a családfőséggel járt, ma a női és gyerekjogok védik az apáktól a családtagokat, az utóbbi kötelességeinek és felelősségének cinikus »meghaladása« mellett. Tehát amíg régen a társadalom tagjai a természeti törvényen, a szokásokon és az írott jogon keresztül reflektáltak a bizonyos élethelyzetekben, funkciókban, pozíciókban rájuk háruló kötelességekre és ezzel biztosították a helyzetben résztvevő többi ember (polgár) »jogainak« érvényesülését, addig a mai agonisztikus korban – a mi érvelésünk szempontjából nézve – generális emberjogi klauzúrák érvényesítését várja el a progresszivista gondolkodás logikája minden ugyanilyen élethelyzetben. Mondanom sem kell, ennek az az ára, hogy a puszta morális egyenlőségen alapuló generalizáló jogiasság gyarmatosít minden valaha működött más logikát és nem hagy semmi mást a színen, mint az agónia dinamikáját.
A hierarchikus (pontosabban, a tágan »hivatásrendi«, kötelességekből eredő) viszonyok felváltása az egyenlőségen alapuló agóniával (a családokban, az iskolákban, a tudományban, a politikában, az erkölcsi világban) az egyének és az állam közötti intézmények átfogó hanyatlását, az értelmes emberi élet lehetőségeinek beszűkülését eredményezi. Az emberi jogi liberalizmus tehát semmivel sem visz közelebb a megelégedett élethez és a plusz szabadság (ti. beavatkozástól való mentesség), amit kikényszerít, nem hoz magával nagyobb boldogságot, ellenkezőleg.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Nemzeti ünnep, ukrajnai háború és a mindent letaroló Hunyadi-sorozat mögött rejlő igazság – mutatjuk az idei év márciusának legnépszerűbb írásait a Mandineren! Cikkeinkre egyenként több mint 150 ezer ember volt kíváncsi!
Londonon a világ szeme: eljött a nagy nap.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
