De akkor most miért bontakozott ki a kultúrharc? Valószínűleg most érkezett oda a kétharmad, hogy elege lett abból a mocsok tsunamiból, ami elárasztja a művészeti életet. Másrészt, talán ebből is ki akarják venni a részüket. Az a kommunikációs fertő, amiben élünk megkeseríti a mindennapokat. A rendszerváltás óta nem volt ilyen konjunktúra Magyarországon, mint jelenleg, mégis a közéleti kisebbség úgy adja elő, mintha ennél mélyebb és tüzesebb pokol sosem ereszkedett volna hazánkra. A baloldaliak nácizmust, mindent elborító korrupciót és mélyszegénységet vizionálnak. Amikor a másik oldal semmire sem ment a gazdasággal, mindent elloptak – semmilyen fejlesztés nem ment végbe – és az emberek közé lövettek, akkor lubickoltak a legnagyobb szabadságban.
Nincsenek tehetségek a jobb oldalon? Fenét. Egyrészt, mára átalakult a kultúra fogyasztás szokása. Az emberek nem minőségi kultúrcikkeket keresnek, hanem népszerűeket. Ami bekerül a mainstreembe azt veszik, olvassák, nézik. Ami nem, azt nem. Márpedig a sajtó és a népszerűsítő hálózatok – a véleményhatalom – irtó gyenge a jobb vagy nemzeti oldalon. Ennek egyik oka, hogy az ötvenes években az egyén életébe kerülhetett, ha más álláspontra helyezkedett, mint a diktatúra. Kialakult a hallgatás intézménye, ami a mai napig működik a szemkilövetőkkel szemben álló oldalon. A többi vetület sokáig taglalható lenne, egy újabb cikkben, de olyan szerteágazó, hogy nem kezdek bele.”