A Kavanaugh-meghallgatások valódi tétje

„Mi a tétje Blasey Ford meghallgatásának?

Az eddigi Kavanaugh-meghallgatások egyik központi kérdése, hogy a Ford előlépésével megfogalmazott vádak és állítások milyen reakciókat és intézményi lépéseket idéznek elő a szenátusi bizottságból. Elsősorban itt most nem az állítások igazságtartalmáról szóló érdemi döntésekre gondolok büntetőjogi szempontból, azoknak nem ezen a platformon kellene megszületniük. Alapvetően nem is Kavanaugh és Ford viszonyáról és személyéről szólnak ezek a meghallgatások. Amiről annál inkább szólnak, az a politikai igazságosság és méltányosság kérdése. Arról, hogy az eljárások és az eljárásokban részt vevők, azokat alakítók milyen mértékben fogják figyelembe venni a megfogalmazott vádakat és az azokkal előlépő személyeket. Hogy milyen reakciókat és zsigeri-politikai reflexeket hoznak működésbe az előterjesztett állítások. Hogy megmarad-e a személyes, moralizáló, felelősséget relativizáló és elkenő szinten az állítások tárgyalása. Hogy érdemi figyelmet szentelnek-e a bizottság tagjai a szexuális zaklatásnak.

Hogy a Harvardon jogot tanító, templomba járó, lányainak kosárlabdaedzéseket tartó, és mindezért makulátlannak tartott férfi szava lesz-e az utolsó a női egyetemi tanárral szemben. (...)

A harmadik fontos pont, ami a meghallgatásokon előjött, az a jövő féltése és a fehér férfiak állítólagos elnyomása volt. Előbbit Kavanaugh maga mondta nyitóbeszédében: »Be kell vallanom, hogy félek a jövőtől« (»I have to say that I fear for the future«). Utóbbi pedig Lindsey Graham republikánus szenátortól hangzott el, aki a következőt mondta: »Egyedülálló fehér férfi vagyok Dél-Karolinából, és azt mondják nekem, hogy fogjam be a szám« (»I’m a single white male from South Carolina, and I’m told I’m just supposed to shut up«).

Ennél a pontnál nyíltan elmozdul a fókusz a konkrét esetről, és a tágabb politikai-kulturális kontextusra helyeződik át. Világossá válik, hogy Graham »kitörése« a gazdasági-hatalmi pozíciók zéró összegű játékként való felfogásában gyökerezik, és annak lehetünk tanúi, ahogy a patriarchátusban gyökerező megmerevedett egyenlőtlen erőviszonyok a harag és revans politikájának határait feszegetik.

Ebben a folyamatban Graham szenátor dühös ellentámadása a meghallgatások során erőteljes cezúraként szolgál. Ha Kavanaugh október 5-én szenátusi megerősítést nyer, az mindenképpen fordulópont lesz az amerikai és globális politikában.”