Tisza történelmi megítélése

„A lakosság szemében 1918 októberére Tisza István képviselte a háború szimbólumát és a századforduló óta megvalósuló Habsburg-hű, konzervatív-nemzeti politika, nemességet privilegizáló, monarchista jelképét. A legtöbben - nagyrészt igazságtalanul - a vasgrófot hibáztatták amiért Magyarország a háborúba sodródott és amiért 1918 őszére a kiszolgáltatottság és nyomor szélére került. Pedig 1914 -ben a Monarchia részeként és a németekkel közös szövetségi rendszer (Hármas szövetség) tagjaként aligha kerülhettük volna el a háborús aktivitást. Ez ellen Tisza semmit sem tehetett. Mégis, többször vált gyűlölet tárgyává: három alkalommal is merényletet kíséreltek meg ellene, melyeket sorra túlélt, ám a negyedik halálos kimenetelű lett.

1918 október 31 -én, éppen 100 esztendeje a zuglói Hermina út 45 szám alatti (a korabeli számozás szerint 35 számnál lévő) Roheim-villa elé teherautók érkeztek, melyekről katonák szálltak le. Közülük négyen másztak át a villa kerítésén, hogy Tiszát megkeressék. A vasgróf feleségével és unokahúgával, Almássy Denise grófnővel fogadta a katonákat, akik rövid szóváltást követően lelőtték a volt miniszterelnököt. Noha a későbbiekben nyomozást indult a tettesek kilétének felderítésére (Tisza-per: 1920/21), soha nem sikerült kideríteni a merénylők személyazonosságát. Bizonyos jelek alapján mégis szélsőjobbos (és nem baloldali) fegyveresek rovására írják a vasgróf meggyilkolását. Pölöskei Ferenc történész szerint a Bethlen-kormánynak nem állt érdekében a valódi gyilkosok személyének kiderítése. 

Tisza István gróf történelmi szerepének megítélése nem lehet reális fekete-fehér gondolkodással. Ambivalens és árnyalt ugyanis a végső mérleg: egyik oldalon sokat tett egy erős, stabil, kiegyensúlyozott magyar államért, melyet nem engedett  az ismeretlenbe »ugrani« a Monarchiát elhagyásával, másik oldalon viszont szervilisen szolgálta az osztrák főhatalmat. Egyik oldalon hitt a parlamentarizmusban, másik oldalon korlátozta is azt, házszabály-revízióval, parlamenti őrséggel. Egyik oldalon demokrata volt, a másikon az általános választójog engesztelhetetlen ellensége. Egyik oldalon a keresztény magyarságot szolgálta, a másikon a magyarság eszményét az arisztokrácia, a dzsentri réteg és a protestáns nemzeti-konzervatív jobboldal primátusával tudta csak elképzelni. Egyik oldalon védte a magyar érdekeket és a rend, a működőképesség megőrzéséért dolgozott (obstrukció letörése, a »véres csütörtök« megtörténte), a másik oldalon viszont elnyomta a széles néprétegek szabad politikai akaratának érvényesítését. Több szemszögből lehet tehát értékelni a vasgróf történelmi szerepét, de fontos, hogy érdemeit és hibáit egyensúlyban vizsgáljuk, hiszen mindenkor el kell ismerjük: gróf Tisza István a XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb alakja volt.”