Jól beleragadtam a „Vonánéságba”

2018. szeptember 25. 10:36

„Ki a fa…om vagy te, hogy itt a Facebookon parádézol? Menjél haza főzni, picsa!” Az emberek tekintélyes része így gondolkodik.

2018. szeptember 25. 10:36
Vona-Szabó Krisztina
Facebook

„#hellojonap430

Alábbi kép is a Smink és fotó by Puha Liza -féle sorozatból való. Nem azért osztom meg, hogy frankózzatok (na jó, az is jólesik), hanem mert kikívánkozik néhány gondolat mellé.

Amikor Liza megkeresett, hogy szívesen készítene rólam néhány képet, mert szereti #hellojonap-ot, követi az oldalamat, bevallom, elbizonytalanodtam.

Meggyőződésem volt ugyanis, hogy rólam nem lehet jó fotót készíteni. Nem tudok pózolni, nincs fényképkompatibilis arcom, csak az idejét fecséreli velem. Mégis igent mondtam, s a stúdióban megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak képek, amelyeken kimondottan előnyösen nézek ki. Nem történt más, csak annyi, hogy Liza tudta, mikor rám nézett, mit akar előhívni belőlem.

S hogy miért dilemmázok mindig, ha meg kell mutatnom magam, ha szerepelnem kell?

Azok közé tartozom, akik a »sosem vagyok elég jó« attitűdből építettek maguknak bunkert kora gyermekkorukban, abban üldögélve nőttek fel, s ezt a maguk által ácsolt karantént átmentették a felnőtt létbe is.

Tizenkilenc évesen találkoztam Gáborral, aki már elég hamar tudta, mit is akar az élettől, s az útjáról azóta sem tér le. Én viszont hosszú évekig csak sodródtam mellette, ami azt eredményezte, hogy mire megtaláltam a helyemet, addigra jól beleragadtam a »Vonánéságba«. Vonáné, politikusfeleség, biodíszlet – ennyi. Ez a finomabb megítélés.

A durvább a »ki a fa…om vagy te, hogy itt a Facebookon parádézol? Menjél haza főzni, picsa!« Az emberek tekintélyes része így gondolkodik. Ezzel nem lehet mit csinálni, talán egyszer változni fog a mentalitás, de szerintem nagyon sokára.

Azért én próbálkozom erősen, hogy kiszabaduljak egyszer s mindenkorra a saját magam – és mások – által épített ketrecből.

Lassan befejezem a könyvem például, amelyben az elmúlt húsz évünkből villantok fel történeteket, pillanatokat úgy, ahogy én láttam, ahogy én/mi valójában megéltük az eseményeket. Nem úgy, ahogy a sajtó tálalta. Karácsonyra megjelenik.

De nem győzöm elégszer megköszönni azoknak, nektek, akik itt vagytok nap mint nap velem, akik szerettek engem/bennünket, értékeltek, biztattok. És a Lizához hasonló jó embereknek, akik veszik a fáradságot, hogy a sztereotípiák mögé nézzenek.

Szívből köszönöm! ♥️

#hellojonap”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 98 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vakfolt
2018. szeptember 26. 15:19
"Tizenkilenc évesen találkoztam Gáborral, aki már elég hamar tudta, mit is akar az élettől, s az útjáról azóta sem tér le." Szóval azonnal lecummantottad. Ez rendben is van, hát szeressétek egymást, na. De mondd, mi a picsáért kell az életedről könyvet írni? Se Gábor, se te nem vagy tényező, csak mellékszereplő..
1000bocs
2018. szeptember 26. 12:43
Ez afféle balos "felszopommagam s eljtászom az áldozatot" monológra sikeredett. Semmi problémám a hölggyel, a képen szerintem csinos, nem tudom mi baja az arcával... De mi a fenéért úgy zsarol magának szimpátiát és figyelmet, hogy eljátssza ez az unalomig ismert balos sztorizást??? Bizosan történik vel érdekes dolog is.
illesl
2018. szeptember 25. 21:01
Kedves Krisztina! Aki iszapban birkózik, sáros lesz. Rosszul választott, abba a körbe, ahol Ön mozog, lehet, hogy így gondolkodik és beszél az emberek döntő többsége.... Szabaduljon ki a rosszul megválasztott körből...
LittleGreg
2018. szeptember 25. 20:23
"Tizenkilenc évesen találkoztam Gáborral, aki már elég hamar tudta, mit is akar az élettől..." A hatalmat bármi áron?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!