„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
„Ki a fa…om vagy te, hogy itt a Facebookon parádézol? Menjél haza főzni, picsa!” Az emberek tekintélyes része így gondolkodik.
„#hellojonap430
Alábbi kép is a Smink és fotó by Puha Liza -féle sorozatból való. Nem azért osztom meg, hogy frankózzatok (na jó, az is jólesik), hanem mert kikívánkozik néhány gondolat mellé.
Amikor Liza megkeresett, hogy szívesen készítene rólam néhány képet, mert szereti #hellojonap-ot, követi az oldalamat, bevallom, elbizonytalanodtam.
Meggyőződésem volt ugyanis, hogy rólam nem lehet jó fotót készíteni. Nem tudok pózolni, nincs fényképkompatibilis arcom, csak az idejét fecséreli velem. Mégis igent mondtam, s a stúdióban megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak képek, amelyeken kimondottan előnyösen nézek ki. Nem történt más, csak annyi, hogy Liza tudta, mikor rám nézett, mit akar előhívni belőlem.
S hogy miért dilemmázok mindig, ha meg kell mutatnom magam, ha szerepelnem kell?
Azok közé tartozom, akik a »sosem vagyok elég jó« attitűdből építettek maguknak bunkert kora gyermekkorukban, abban üldögélve nőttek fel, s ezt a maguk által ácsolt karantént átmentették a felnőtt létbe is.
Tizenkilenc évesen találkoztam Gáborral, aki már elég hamar tudta, mit is akar az élettől, s az útjáról azóta sem tér le. Én viszont hosszú évekig csak sodródtam mellette, ami azt eredményezte, hogy mire megtaláltam a helyemet, addigra jól beleragadtam a »Vonánéságba«. Vonáné, politikusfeleség, biodíszlet – ennyi. Ez a finomabb megítélés.
A durvább a »ki a fa…om vagy te, hogy itt a Facebookon parádézol? Menjél haza főzni, picsa!« Az emberek tekintélyes része így gondolkodik. Ezzel nem lehet mit csinálni, talán egyszer változni fog a mentalitás, de szerintem nagyon sokára.
Azért én próbálkozom erősen, hogy kiszabaduljak egyszer s mindenkorra a saját magam – és mások – által épített ketrecből.
Lassan befejezem a könyvem például, amelyben az elmúlt húsz évünkből villantok fel történeteket, pillanatokat úgy, ahogy én láttam, ahogy én/mi valójában megéltük az eseményeket. Nem úgy, ahogy a sajtó tálalta. Karácsonyra megjelenik.
De nem győzöm elégszer megköszönni azoknak, nektek, akik itt vagytok nap mint nap velem, akik szerettek engem/bennünket, értékeltek, biztattok. És a Lizához hasonló jó embereknek, akik veszik a fáradságot, hogy a sztereotípiák mögé nézzenek.
Szívből köszönöm! ♥️
#hellojonap”