Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A németekhez és az osztrákokhoz fűződő viszonyomat újragondolom.
„I.
2018. szeptember 11-én, egy többszörösen jelképes napon rendezte meg az Európai Parlament azt a Magyarország elleni erődemonstrációt, amiben a balos, kommunista, zöld (?), lmbtqrst-aktivisták, Soros-ügynökök stb. vezetésével támadást indítottak hazánk szuverenitása ellen. A prímet a »legélesebb késre a fiókban« címre esélytelen Sargentini, holland zöld-kommunista vitte. Ebben semmi rendkívüli nincs, ehhez már hozzászoktattak minket Tavares és Cohn-Bendit elvtársak, a gyenge képességű Verhofstadt, aki Magyarország elleni beavatkozásra szólította fel az Amerikai Egyesült Államokat (!?), és a többi hasonszőrű. Ezúttal azonban csatlakozott hozzájuk az Európai Néppárt több német (CDU) képviselője, élén vezetőjükkel, a bajor Keresztényszociális Unióhoz (CSU) tartozó Manfred Weberrel és az osztrák néppárti képviselők, kancellárjuk Sebastian Kurz biztatására.
II.
1989. szeptember 11-én, vagyis 29 évvel ezelőtt nyitotta meg Magyarország a vasfüggönyt és engedte át a keletnémet menekülteket a szabadságba. Akik felnőttként megéltük, tudjuk, mit jelentett, amikor szeptember 11-én nulla órakor felnyílt a sorompó, és Trabantok és Wartburgok végeláthatatlan sora indulhatott meg a szabadságba! Ezzel Magyarország, melynek teljes lakossága ott állt a döntés mögött, vállalva a kockázatot, az esetleges kedvezőtlen következményekkel együtt destabilizálta az NDK-t, és az egész szovjet tábort. A magyarok támogatták, etették és ezer módon segítették a nálunk menedékre találókat. (...)
Erre nyilván nem gondoltak azok a német CDU-sok, akik ellenünk fordultak. Nem gondolt természetesen az NDK-s Merkel sem, aki körtelefonnal gondoskodott a megszégyenítésünkről. Pedig nélkülünk legfeljebb az NDK-ban lehetne pártfőtitkár. Ezzel a szavazatukkal a CDU-sok nemcsak minket árultak el, hanem Adenauert és Kohlt is.
Ausztria kancellárja még fiatal. De nem volt mellette senki, hogy figyelmeztesse, állt már Ausztria kiközösítés alatt a Waldheim-ügy (1986-1987), illetve nem is olyan rég koalíciós partnere, az FPÖ miatt? Az akkori magyar vezetés nem állt be az Ausztria elleni kórusba, mert tudta, a szomszédság és az ezer szállal összekötő múlt fontosabb a politikai kampányoknál. Orbán Viktor fiatal miniszterelnökként, megtörve a bojkottot, 2000 áprilisában elsőként fogadta hivatalos látogatáson Schüssel kancellárt akkor, amikor az Unióban a sok demokrata még kezet sem volt hajlandó fogni az osztrákokkal. Amikor a szárnyas kaput építő Faymann kancellár viselkedett velünk minősíthetetlenül, azzal mentegettem, hogy szocialista. Kurznak és pártjának nincs mentség.
III.
És akkor 2001. szeptember 11-éről is egy mondatot. A muszlimok Európába telepítésén ügyködő bevándorláspártiak magyarellenes nagykoalíciójának tagjai közül egynek sem jutott eszébe a 17 évvel ezelőtti terrortámadás, amivel a nyugati világot szimbolizáló New York-i Világgazdasági Központ épületeit romba döntötték. A tettesek muszlim öngyilkos merénylők voltak.
Én tehát a németekhez és az osztrákokhoz fűződő viszonyomat újragondolom. Tudom, nem lehet általánosítani. De ezeket a vezetőket ők választották és tűrik el. A németeket nem szereti senki. De ezért meg is dolgoznak.”