Példa nélküli gesztust tett a kormány a Sorsok Házával

„A Sargentini-jelentésben, illetve az arról szóló strasbourgi vitában is felmerült az antiszemitizmus vádja a magyar kormánnyal szemben. Osztja a holland liberális politikus aggályait?

A nyugat-európai, különösen a baloldali közvéleményben a demokráciadeficit emlegetése kvázi összenőtt az antiszemitizmus fogalmával. Meg kellene azonban végre pontosan határozni, melyek és milyenek a legfenyegetőbb formái ennek az attitűdnek. Az antiszemitizmus sokféle lehet, és ennek megfelelően sokféle módon kell és lehet fellépnünk ellene. Magyarországon például ez inkább oktatás-politikai, kulturális kérdés. Nyugat-Európában viszont egyértelműen biztonságpolitikai kérdésről kell beszélnünk. Javasoltam a miniszterelnöknek, illetve más uniós vezetőknek is, hogy be kéne vezetni egy egész Európára kiterjedő, az EBESZ standardjai szerinti egységes antiszemitizmusmonitoring-rendszert, amely rámutat a fent említett különbségekre is. Nem lehet például a magyar antiszemitizmust összekeverni a nyugat-európaival, ahol a fenyegetést a muszlim fundamentalizmus és az univerzalista, baloldali ideológiai alapokon álló Izrael-ellenes propaganda katyvasza jelenti.

Akkor erről az említett jelentés készítőjének is lehet némi fogalma, hiszen holland.

Utánanéztünk: a tizenhét milliós országban 2017-ben száztizenhárom antiszemita gyűlöletcselekményt regisztráltak a nagyjából húszezres zsidó közösség valamely tagjával szemben. Magyarországon, a százezres zsidó közösséggel szemben harminchét ilyen eset került regisztrálásra ugyanazon nemzetközi standardok alapján.

Mit jelenthet Európa és Izrael kapcsolatában az egyre szorosabb viszony hazánk és a zsidó állam között?

Európában most alapvetően két irány feszül egymásnak: az univerzalista, nemzetek feletti, a közösségi és nemzeti identitástudatot megkérdőjelező politika, amely a nemzetek feletti bürokratikus világszervezetekben látja a világ jövőjét és békéjét, és létezik az abszolút értékek létjogosultságában hívő, a szuverén vallási, közösségi és nemzeti identitás fundamentumain álló nemzetállamok együttműködésének koncepciója. A konzervatív gondolkodásmód alapvetően a második elvrendszer követője. Akárcsak Izrael, mely a nemzetállami gondolat egyik csúcsteljesítménye, és így magától értetődik, hogy Európában is egyre inkább a konzervatív elkötelezettségű kormányokkal találja meg a közös hangot. És ez nemcsak a migránsválság okán van így, bár kétségtelen, hogy Izraelnek komoly tapasztalata, tudása van a fundamentalista iszlám elleni védekezésben, amit át is tud adni.”