Tóth úrnak elnézhető ez a túlbuzgóság, nagyon érdeklődik a társadalmi nemek iránt, ő ugyanis él-hal a tudományos-fantasztikus irodalomért. Talán így érthető, hogy miért ragadta meg a fantáziáját a képzeletben létező nemek világa.
Bencsik Gábor is felháborodott, az egyetemek függetlenségét és a méltóságának a megőrzését kérte számon. Pedig itt szó sincs akadémiai szabadság sérelméről, itt a közpénz elherdálásának kérdéséről van szó.
Tudniillik az egyetemeket is az adófizetők pénzéből tartják fenn, pontosan úgy, ahogy egy ilyen képzés is adóforintokból valósul meg.
Az egyetemek függetlenségéhez pedig annyit, hogy teremtsék elő az ilyen képzésekre az önálló forrást, akkor majd lehet ilyen szakokat futtatni. Az adóforintokat pedig költsék olyan kutatásokra, amelyeknek van némi társadalmi, netán tudományos relevanciája.
Az ilyen áltudományos szakok pusztán arra jók, hogy egy-egy oktató ezzel egészítse ki az óraszámait. Talán kenyeret adnak annak is a kezébe, akinek a tudomány más területén nem lenne keresnivalója.