Olgával véget értek a kilencvenes évek

„Így történt hát, hogy olyan neves személyiségek eszik mától a munkanélküliek keserű kenyerét, mint Csintalan Sándor és Kálmán Olga. Előbbit nem féltem, mert nála többször még Románia sem állt át, biztos vagyok benne, hogy rövid háttérbe vonulása során újra felfedezi magában az elszánt orbánistát, és néhány hét/hónap múlva egy betelefonálós műsorban fog fatvákat kibocsátani a Doktorminiszterelnökúr ellenségeire. Ahogy élni, úgy átállni is tudni kell, és ebben a mi Sándorunk utolérhetetlen. Mondhatnónk, hogy ezért szeretjük, de nem szeretjük….

Izgalmasabb jövő elé néz Kálmán Olga. Az ő távozásával, kiesésével egy korszak ért véget. A korszakokról azt érdemes megjegyezni, hogy azok, akik éppen a korszakváltás során éltek/élnek, a legritkább esetben sem veszik észre, hogy korszakváltás történt. Ezt később, az utókor határozza meg, az érintetteket bizonyos időbeli korlátok miatt nem is értesítik. Példának okáért egy kirgiz kecskepásztor nem igazán tudott arról, hogy a portugálok megkerülték a Jóreménység fokot, ezáltal a középkorból kilépve már az újkor része. De mégis átélte. Valahogy így jártunk mi is.”